Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
az ez után következő könyvében talán mindenhol nevén nevezi majd a gyereket, és megtanulja képek, hasonlatok túlságosan elburkolt vonatkozásai nélkül, hogy hová vág tulajdonképpen a fejsze, és miért villan a kasza. így, ma még, sok versében ezt csak sejtjük, de a tisztaság és zavartalan megértés kedvéért le kell szokni a költőnek a fölösleges rikkantgatásokról, filológiai képzettségének túlságos hangsúlyozásáról. Az a virtuozitás, remek technikai készség, amely József Attila sok versét olyan értékessé, csillogóvá teszi, jogot ad a reményre, hogy ez a nagyon tehetséges költő, aki az utóbbi években tanácstalankodva, jobbról-balra és balról-jobbra dülöngélt [!], most, mai új kötetével rálép az útra, amelyen fegyelemmel, felelősségérzettel és meglévő költői képességével hasznosat alkothat. Mert ma még azok a versek is, amelyek a proletárharc vállalásából részt kérnek, egy-egy felelőtlenül rikkantgató verssorral elrontják néha a gondolat és az ideológia tisztaságát, éppen úgy, mint ahogy játékos, felelőtlen költeményeiből ki-kicseng egy-egy megkapó, kemény, de csak ötletszerűen odavetett sora." Csak emberi indulatában, „pedagógiai" hozzáállásában jelent ez a cikk kiállást József Attila mellett — s nem esztétikai-kritikai szempontból. Hiszen a gondolatrendszer lényegében ugyanaz a szűkös, komor, harcias, szektariánus proletkult-norma, amely a platformtervezetet is jellemzi. (Gergely Sándor két későbbi, emlékező jellegű rövid József Attila-írása 24 sem mutat lényeges haladást ebből a szempontból. Jóllehet a méltató jelzők melegebbek, magasabb nagyságrendűek, még ekkor sem minősül a költő a korszak reprezentatívszocialista lírikusának, csak az egyik legtehetségesebb korabeli írónak: „Tizenöt éves költői pályája az új magyar irodalomnak nagy gazdagodása és tükörképe a minden szépet, jót s becsületeset elsorvasztó mai magyar uralkodó rendszernek ...") A fő esztétikai-gondolati erővonalakat tekintve ugyanannak a koncepciónak — igaz: jóindulatú, „optimista" — lecsapódása az 1931-es Gergelykritika, mint az 1933-as hírhedt Pákozdy-cikk. 25 Gergely Sándor még egy proletkult előtti, afelé vivő tendenciát vélt József Attila verseiből kielemezni, s ezért lehetett megértőbb és melegebb, Pákozdy viszont a világnézeti-gondolati líra 1932-es kiteljesedését már a proletárlírán való ,,túlszaladás"-nak, az osztályharcos-agitatív funkció fölrúgásának tekinti, s ezért is vitatkozik „Gergely Sándor vállveregető [ !] sorai"-val: „Minthogy József Attilát proletárköltőnek mondják, mérjük azzal a mértékkel, mely a proletárköltőket megilleti. Abból kell kiindulnunk, hogy a proletárirodalom az osztályharc egyik fegyvere, a proletárköltő az osztályharc egyik katonája." A költő előző kötete, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz! „szocialista szempontból nem volt egységes. írója nagyon sokfélét nyalábolt össze, s az Mta kötet úgy hatott, mint a költözködést lebonyolító, össze-vissza rakott bútorszállító-kocsi. írója ugyan igyekezett a kötetének egységes színt adni. Polgári kritikusok mutattak rá arra, hogy egyes verseit átfésülte, illetve megtűzdelte marxista kifejezésekkel, amelyek, minthogy a versekkel nem voltak xQuoiir SÁXDOB: József Attila halálára Üj Hang, 1938. 1. sz., ill. i. köt. 282-284. és József Attila. Igaz Szó [Moszkvai, 1943. nov. 30., ill. i. köt. 409-412. • PÁKOZDY FERENC: József Attila újabb költeményei. Társadalmi Szemle, 1933. 87 - 88.
