Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

egyre világosabban körvonalazódnak a két világháború közötti marxista kritika fejlődésének központi kérdései. Németh G. Bélának egy korábbi periódusra vonatkozó tanulmánya és módszertani írása,

5 Ágh Attilának, Hermann Istvánnak, Tőkei Ferencnek és Zoltai Dénesnek a marxista filozófia, esztétika és kultúra-koncepció fejlődését elemző munkái, a megélénkülő Lukácskutatások (főleg Fehér Ferenc, Hermann István, Kenyeres Zoltán, Gyertyán Ervin, Heller Ágnes, Márkus György és Sziklai László írásai), a XX. századi baloldali gondolkodás történetét kutató Lackó Miklós, Hanák Péter és mások tanulmányai stb., a határterületek, a rokon tudományágak felől is kedvezően befolyásolhatják a marxista irodalomkritika fejlődésének elemzését és értékelését. Nemcsak áttételes, módszertani tanulságaikkal — melyek valamennyi társadalomtudomány kölcsönös egymásrahatásának kedvező velejárói — , hanem konkrétan is. Hiszen köztudott: az irodalomkritika (beleértve „az irodalomról való gondolkodás" valamennyi műfaját), mint tudományos és ideológiai tudatforma, rendkívül erősen kötődik egy-egy korszak világnézeti-esztétikai-politikai közgondolkozásához. A kritikatörténetnek természetesen figyelembe kell vennie az irodalom sajátos fejlődése és az irodalomtudományi-kritikai gondolkodás viszonylagosan önálló szakmai-módszertani dialektikája által meghatározott „belső" tendenciákat is. Ám ezek a „belső" meghatározók is az osztályszerűen determinált világnézeti-esztétikai-stratégiai nézetrendszer keretei között, azoktól minősítve érvényesülnek.

6 A munkásmozgalom pártjainak ideológiája és politikai gyakorlata, kultúra-koncepciója és esztétikai ideáljai, marxizmustörténeti pozíciója és művészetszemlélete ha olykor közvetve is, de nagy mértékben hatott a gyakorlati irodalomkritikában. A kritika fejlődésének minden periódusában a társadalmi valóság „tette föl a kérdést", még akkor is, ha régi irodalmi témákról volt szó. A marxista kritika és irodalomtudomány a múlt objektiv kutatásával is a hagyományok, a mába vezető fejlődéstendenciák, az előzmények korszerű — tehát aktuális — minőségére kérdezett. A „szocialista irodalom" fogalmának élményszerű, világnézeti, esztétikai, történeti, poétikai, stiláris meghatározóit igyekezett kitapintani. A közéleti-társadalmi indítékoktól — haladó mozgalmakban — a tudományos objektivitás gazdagodása, a valóság érvényesebb megközelítése (s nem szegényedése) származik. Amikor viszont a mozgalom politikai-ideológiai „síkjai" torzítóan befolyásolják a tudomány, így pl. a kritika fejlődését, akkor ez a helyzet konkrét ellentmondásosságából, a munkásmozgalom hibás valóságértelmezéséből és távlatkijelöléséből fakad, nem pedig a tudomány és kritika közéleti kötöttségéből. Noha a marxista kritika történetében számos 1 NÉMETH G. BÉLA: A magyar kritika története a pozitivizmus korában. Bevezetés. ItK 1071. 148-183. és: Egy kritikatörténetről - egy kritikatörténet előkészületei alkalmával. NÉMETH G. BÉLA: MŰ és személyiség. Bp. 1970. 583-600. • Lásd erről: KIRÁLY ISTVÁN: „Gondolati-elvi kezelhetetlenség magatartásbeli tolerancia." Magyar Tudomány, 1970. 641-647. valamint Marxizmus, közélet, irodalomtörténet. KIRÁLY IsTvÁnnal beszélget E. Fehér Pál. Kritika, 1972. 6. sz. 14-15., ill. K. L: Hazafiság és forradalmiság. Bp. 1974. 309- 320.