Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szabolcsi Miklós: Az irodalmi konstruktivizmusról

a városépítésben követeljük az egyenes vonalvezetést ki gondol vissza a dalra az elszenesedett legelőkre megéltük az órát mikor a papagájok csőrein elfordul a világ az élet egyszerű törvényei szerint pillantások összegyűjtik a messzit (Tisztaság könyve 46) így hangzik egyszerű képekkel, egyszerűsített mondatokkal — az új időszak új programja, és ez ismétlődik több változatban: az én testvéreim de nem mondom nekik aranyból öntött oszlop nem csókolom meg kemény csizmájuk alatt a földet pincérek torkából előbújnak a ködök egy a mi kezdetünk és kiteljesedésünk átléptünk a tehetetlenség sövénykeritésén érezzük hogy elünk éjjel és nappal időnk ábrázatán dolgozunk. (49) vagy az ilyen „gép", „technikai" képekben jelentkezik az új törekvés: mérnökök szerszámládájából megszületett a hajnal alumíniummadarak ülnek a gerendákon aki teremteni akar átlát a falakon acéltenyerek dajkálnak rejtelmek szétmállnak az ember szeme előtt (48) A technika képe és mellette a rezignált szomorúság — ez a kettő jellemzi Kassák konstruktivista korszakát: hiába hogy a tárgyak elrejtik anyagtörvényüket az események váratlanul ránktörnek harcok harcok örökharc testvérharc kenyérharc vér friss magvakkal ülteti be a földet a szél levitte az anya boldogtalan énekét (53) A Tisztaság könyve 65. verse pedig — a „konstruktivista" korszak összefoglalója, lezárása és legmagasabb szintje egyúttal, minden motívum felsorakozik benne: A hajnal trombitái köszöntenek minket a hajnal öregjei es fiataljai hideg árnyékunkba hull a kigyó mielőtt szemeit ránk emelhetné emlékezz rám ha elmegyek a víz összegyűrődik lépteim mögött most a négy fal között dolgozom tollal ecsettel vésőkkel és más egyszerű szerszamokkal tűz és kibontatlan titok van az ujjaimban az építés törvényeit hirdetem