Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szabolcsi Miklós: Az irodalmi konstruktivizmusról

iskolák közül legtávolabb áll a valóságtól), hanem az objektív anyag új, egységes testté formálásához. A mi munkáink ennek az új tény- és tárgyszerűségnek első dokumentumai. Ezért van az, hogy a mi problémáink ma nem a szférákhoz, hanem a megformálandó anyaghoz kötöttek. És hiszem, amennyire uralkodóvá tudunk válni az anyag ellentálló ereje fölött, annyiban adni tudjuk majd a bennünket jelentő művészetet — vagyis magát az életet. Ha pedig nem tudjuk megközelíteni célunkat, ez azt bizonyítja, hogy még mindig nem vagyunk képesek alkotásra és elkallódunk mert bennünk is, mint passzív elődeinkben csak fikciók élnek és nem realitások. Kassák Lajos".

6 A konstruktivista program politikai indokolását pedig a Ma következő számában ismét Kassák adja. Vissza a kaptafához c. vezércikkében: „... A műalkotás a művészember tudatalatti energia fölöslegének tudatossá való kifejeződése. Egyensúly állapot. Nem rohanás valami kivüle fekvő cél felé, hanem a folyton rohanó erőnek és energiának egy-egy pihenő állomása. Kiélés és az új élet lehetősége ... Alkotnak — csak éppenhogy mindegyik a maga emberi adottságaihoz mérten más-más síkon, az élet más-más összekeveredéséből fejezi ki önmagát. Egymással való összehasonlításuk, értékben egymáshoz való mérésük éppen ezért lehetetlen. Az alkotás specialitás! ... Akik a mai általános diktátori hajlandósággal megáldottságban nem látják meg az embernek, mint egyénnek jelentőségre való törekvését, azok ostoba fajankók, megfizetett demagógok vagy jámbor romantikusok. A valamihez hasonulni akarás, az akolban élés felelőtlensége helyett a mai ember felelősségtudattal akcióba lépett minden ellen, ami fejlődő érzéseinek és öntudatának az útjában áll. Általános elégedetlenségünk kifejezője a politikai forradalom, a mérnök előbbre törése csakúgy, mint az új művész külső téma nélküli, elementáris önmagát kifejezni akarása. ... A politikai beállítottságon túl a praktikus beállítottságból is ki kell lépniök. Mert amennyire nem lehet előre megszabott célja a művészi munkálkodásnak, hogy politikai agitációt fejtsen ki, ugyanúgy nem lehet művészetet csinálni azért, hogy lakjanak benne. Ez az álláspont csakúgy, mint az előbbi a célt összetéveszti a következménnyel. A mai művészet az alkotó ember természeténél fogva konstruktív, tehát: szociális; architektónikus, tehát: reálisan stabil jellegű. Hogy az új művészet konstruktív és architektónikus voltát társadalmilag, hogyan lehet, sőt kell értékesíteni — az elsődlegesen már nem a művésznek, mint alkotónak a problémája. Ez a munka már politikai (esetleg művészetpolitikai) jellegű, kisajátító; ezt a kisajátító munkát azonban már nem föltétlenül a művésznek magának kell elvégeznie, mert hiszen ő, mint termelő már a társadalommal szemben is lerótta elsődleges emberi kötelességét. Milyen oktalanság lenne például egy apolitikus embert, aki különben kitalálta a bányák feltakarását és így az emberiség egy részét megszabadí' K. L : Konstrukciótól a kompozícióig. Ma, 1923. júl. 1.