Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szabolcsi Miklós: Az irodalmi konstruktivizmusról

totta a földalákényszerüléstől — kevésbé forradalmárnak, hasznos társadalmi lénynek látni, mint egy parlamenti vagy akár egy szovjet képviselőt. Hogy a feltakart bányákat továbbra is a kapitalizmus tartja majd megszállva s hogy maguk a dolgozók továbbra is nyomorogni és baromi módon robotolni fognak — ezért már a politikusok, mint a meglevő értékeket az emberiség érdekében még kisajátítani nem tudó kisajátítók a felelősek."

7 Itt még a „konstruktivizmus a forradalom szolgálatában", a „párhuzamos akció" gondolata dominál, de a konstruktivizmus a Ma körében csakhamar mint a forradalmi apály korszakának megfelelő művészet jelenik meg. „Mert ma, amikor nem állhatunk ki a barrikádokra és jelszavakkal nem doppingolhatjuk tettre a tömegeket, csak egyetlen harci megnyilvánulásunk lehet teremteni magunkat és magunkból, minden más természetű és világfelfogású ember termelésével szemben. Szóval tényekkel és tárgyakkal szembe tényeket és tárgyakat" — írja Kassák 1926-ban Déry Tibornak.

8 Es a konstruktivizmus programja ez irányban tovább formálódik. A Ma következő számában Kassák Lajos A tisztaság könyvéből közöl részleteket, — amely már formájával is a konstruktivizmus szigorúságát, puritánságát, célratörését óhajtja szolgálni, s most ebben a formában hangzik el a konstruktivizmus programja: „Vérrel és fekete ráccsal vagyunk körülvéve. Nincs gondolatunk, amit megélhetnénk. Lent járunk az emlékeink között, öreg gyerekek utaznak velünk, a fákról leolvadnak az acéllevelek, kinyitjuk a tenyerünket és azt mondjuk: ami benne van röpüljön föl a szabad levegőbe. Ahhoz, hogy valaki elbírja az életet, le kell szoknia a jóról és a rosszról. Tudnunk kell, hogy a világkonstrukció részei vagyunk. Minden csak a mában van és a mi részünkre van. Sáros keréknyomoknak, harangzúgásnak és emberi tragédiáknak vagyunk a részei. A ma emberét a konstrukciók megismerése és az elemek legyőzésére való törekvés jellemzi. Fizika és metafizika, centrális és decentrális, egoizmus és kollektivizmus mind belőlem kiinduló és hozzám visszatérő magamtörvényei. A tisztaság kristály tenyerén fekszünk és érezzük, hogy minden a mi belső, vérbeli rokonunk. Minden a mi rokonunk, tehát szigorúaknak és keményöklűeknek kell lennünk. A világ mai képén rossz, naturalista festők dolgoznak. Végre is meg kell fejni a teheneket, szét kell hasogatni a nagy történelmi vásznakat és ki kell jelenteni, hogy mi is itt vagyunk. Ember! Konstruktőr! Egyensúly, élettisztaság, ahol felszakadnak a mi álmatlan éjszakáink. Költők fölfogják az idők láthatatlan jeleit. 7 KAÜSÁK LAJOS: Vissza a kaptafához. Ma, 1923. izept. 15. 2-3. 1 Idézi UNOVÁBI TAMÁS: Déry Tibor (Arcok es vallomások). Bp 1973. 63.