Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

foglalóan megállapította: „A Ludditák megalkotásával, a történelmi eseményekre támaszkodva, nem egy történelmi epizód illusztrálását, hanem az osztályharc szükségességét akartam kifejezni. A sorozaton keresztül agitálni az eljövendő társadalomért folytatott szocialista harc érdekében. Az Analízisek, mint előzmény nélkül a General Ludd ilyen megoldása elképzelhetetlen. Stilárisan a sajátosan uitzi (és sajátosan a magyar avantgárdra jellemző) expresszív konstruktivizmus a fő komponens, amelybe szembetűnő (Uitz által is említett) kínai hatás vegyül. Mindez együtt, elementáris erővel a spekulatív megfontolásokon túllépve jelentkezik. A lapok féktelen dinamikáját erősíti a korábbi rézkarcokon kimunkált s itt továbbfejlesztett technika. Nem a finom átmenetekre, hanem a kontrasztos folthatásra, a fekete-fehér éles váltogatására, s ezzel is a dinamizmus fokozására, erőteljes mozgás éreztetésére törekszik. A fodrozódó vonalakkal alakított, rugóként feszülő testek, görcsösen összeránduló izmok, eltorzult arcok a lapok indulati telítettségét a végsőkig fokozzák, de a robbanó felszín mögött mértani pontosságú szerkezeti vázak tapinthatók ki. A síkban tartott kompozíció is a világosság, egzaktság érdekét szolgálja. Az egyes lapokon látható szövegek - az építészeti formák beépítésén túl — a „kollektív forma" tágítását kívánják szolimáim. Elemzésük, s az esetleges források meghatározása feltehetőleg további adalékokkal szolgál majd a mű születési körülményeire vonatkozólag is. Az ellenforradalmi berendezkedésű Magyarországon a sorozat természetesen nem kerülhetett terjesztésre, nyílt propagálásra. Az ilyen körülmények között is fórumot találó haladó hazai kritika azonban igen nagyra értékelte. Genthon István úgy üdvözölte, mint a l'art pour l'art kereteiből kilépő, a konstruktivizmuson túljutó korszerű törekvések első, nemzetközileg kimagasló eredményét.

30 A General Ludd albumot Uitz kiküldte Londonba. (Fia, valamint Kassák feleségének, Simon Jolánnak a lánya ugyanis — nyilván más emigránsok gyermekeivel együtt Angliába került.) A lapokat kiállították a British Múzeumban; ezek a gyűjteményben maradtak, Uitz pedig meghívást kapott a Luddita freskó (pontosabban: A mai angol ipari proletariátus születése című falkép) megfestésére. Uitz el is indult. Svájcban azonban az angol munkáspárti kormány bukásáról (ez 1924 novemberében történt) értesülvén elhatározta, hogy Párizsba megy, ahol tudomása szerint legerősebb volt akkor a kommunista párt. Párizsban nem kapott tartózkodási engedélyt, de a párt ellátta a szükséges okmányokkal. Ezek B. U. Martel névre szóltak, Uitz tehát ezen a néven élt és dolgozott franciaországi tartózkodása alatt. Tevékenysége igen sokrétű. Elveinek, a proletárművészről s a „kollektív művészetről" alkotott elképzeléseinek megfelelően úgyszólván mindent csinál: elméleti cikkeket, kritikákat, verseket ír, művészettörténeti, művészetelméleti előadásokat tart, díszleteket tervez, darabot rendez, sőt játszik is,

31 háborúellenes albumot készít, kiállítást állít össze, agitál, fest és rajzol. "Művészet, 1972. 5. sz. 12-16. 30 Uitz Béla új rézkarcmappája. Magyar írás, 1924. nov. 89. " Vö. FODOR ILONA: Illyés Gyula „Hunok Párizsban" c. regényének születéséről Kortárs, 1974. 3. sz. 341-342.