Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Kontha Sándor: Uitz Béla

Színházzal, színpadi díszletek tervezésével Uitz Párizsban foglalkozik először. Önéletrajzából tudjuk, hogy a Lenin—Luxemburg—

Liebknecht emlékesten tartott előadása: eposz volt. Az alkalomra maga a művész alakította ki a színpadot és a nézőteret is. Ugyancsak emlékezéséből értesülünk arról, hogy öt magyar „forradalmi darab"díszleteitkészítette el,köztük volt olyan színmű, aminek a megírásában is részt vett. Megbízták Gorkij: Anya című regénye színpadi változatának díszletezésével, ennek igen nagy sikere volt, Uitz még idős korában is büszkén emlékezett vissza rá. A párt kulturális bizottságától részletes útmutatást kapott az egyes jelenetek kereteinek kialakítására vonatkozólag. „Vulgáris, naturalista megoldást kívántak" — mondja Uitz, de ő az öt szín közül csak az elsőben követte az utasításokat, a többiben — fokozatosan a saját elgondolását valósította meg. „Elképzeléseimet a Komintern III. Kongresszusán tanultak: »A gyár a mi erodünk« megállapítás irányította. Ennek megfelelően a 3. felvonás színpadképe így alakult: Baloldalt elöl egy gyár, mégpedig francia típusú, némileg valóban várra emlékeztető formájú. (Nem sablont akartam bemutatni, hanem olyat, amiről a francia munkások rögtön ráismernek.) Hátul lakóház — mint a munkások kizsákmányolásának másik helye, a lakbérek révén. Középen a híres párizsi börtön, rácsán felirat: »Szabadsag, egyenlőség, testvérisége Jobboldalt — hátul — a Vaszilij Blazsennij székesegyház, elöl egy kis parasztkunyhó ... Az 5. felvonás díszlete teljesen megegyezett a 3. felvonáséval, csak a megvilágítás volt a plusza. Párizs esti fényei hatottak rám ennek kialakításában .. . A 3. felvonásnál nem jöttek be rögtön a színészek; pillanatnyi csend után viharos taps következett, míg előzőleg csak éppen tapsoltak. Ekkor a világon a legboldogabb embernek éreztem magam. Az 5. felvonásnál felállt a nézősereg és elkezdte énekelni az Internacionálét. Az előadáson ott volt Jacques Duclos, Marcel Cachin, Henri Barbusse .. ."

32 Több darab rendezését is elvállalta, köztük Vaillant—

Couturier Tőke című művének és Barta Sándor darabjának, „mely a börtönről szól, ahol sok magyar elvtársat gyilkoltak le (agyonütötték vagy felakasztották őket)".

33 A l'Humanité Egy óra Uitz Béla festőművésszel címen interjút közölt, amelynek elején ezt olvashatjuk: „Uitz Béla kiállítása a Clarté-nál. — Egy festő, aki egyben a mozgalom embere is. — Mi a kispolgári és mi a nagypolgári művészet. - A polgári- és a proletár művészet »tartalma« és »formaja«. — A proletár művészet három szakasza." A cikkből megtudjuk, hogy a rue Jacques Callot 16. alatt, abban a negyedben, ahol „minden utcasarkon burjánzanak a polgári művészetet bemutató kiállítások", a Clarté című folyóirat szerkesztőségének elhanyagolt épületében egy nagy helyiséget kiállítás céljára rendeztek be. A kiállító művészek között a legelső Uitz Béla, „aki már bemutatkozott Közép-Európában és Szovjet-Oroszországban, mint a proletár művészet legnagyszerűbb realistáinak egyike". Bemutatásra szánt anyagát Uitz két kiállításra osztotta. Az elsőn művészeti tevékenységének két korai, a „kispolgári" és „nagypolgári" periódusát kívánta bemutatni, a másodikon pedig a proletár művészet szakaszát. A cikkben azt • L. az L sz. jegyzetet. »" Uo.