Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Kontha Sándor: Uitz Béla
nak. / Forradalmi festők bő szüretje! / Uccák gödrei elsimulnak. / .. .Enyhe jó nyár / A meg számlálhatatlan templom aranyban, vörösben, kékben és fehérben ragyog / a megszámlálhatatlan kert zöldben ujjong: — .. .A »vörös fal« kapui megnyílnak: A »fehér« Kreml vörös!" — olvashatjuk a költeményben e szavakkal rögzített festői meglátásokat. 25 A sorozatot Uitz Bécsben állította ki. Az orosz templomok csillogó hagymakupolái, a Kreml masszív bástyái, Moszkva egzotikusnak számító világa — mesteri kézzel, ragyogó kolorizmussal megjelenítve — hatalmas sikert arattak. (A lapok egy tekintélyes része — Uitz életrajzi jegyzetei szerint — Hevesi bécsi műkereskedő révén Ausztráliába került.) A bécsi korszak főműve, s egyben Uitz egész életművének kimagasló produktuma a General Ludd. Bár történelmi tanulmányokon alapszik (Ernst Toller Géprombolók című drámáját Uitz nem ismerte 2 *), a lapokon a személyesen átélt, levert forradalom keltette egyéni indulatok dominálnak és hatnak, a sorozat egésze viszont levonja a bukott forradalom tanulságait. A sorozat főszereplője, Ned Ludd, a fékezhetetlen indulat-kitörésektől a tudatos cselekvésig, a szervezett, kollektív megmozdulás szükségességének felismeréséig jut el. A sorozat által sugallt, aktuálisnak szánt eszmei tanulság tehát voltaképpen abban összegezhető, hogy az indulat önmagában kevés a győzelemhez: fokozni kell a tudatosságot és a szervezettséget, a harcot pedig a vereség, a terror ellenére is folytatni kell. A mű végső kicsengése optimista. A harc, amit ábrázol, nem kiúttalan, s a művész sem törődött bele a vereségbe. Derkovitsnak, aki ,,1514" sorozatával folytatta az uitzi kezdeményezést (1923 nyarán látogatta meg Uitzot Bécsben), nem volt szüksége arra, hogy „ellenkező értelemmel" töltse meg a példákként szolgáló kompozíciókat. 27 A sorozatban összegeződő formai-művészi tanulságokhoz a korábbi kísérletek, az orosz művészet vizsgálata vezették el Uitzot. A művész úgy vélte hogy a Ludditákban megoldotta ,,az új forma és az új tartalom problémáját", azaz a különféle izmusok által kifejlesztett „kollektív formát" megfelelő ideológiai tartalommal, „kollektív tartalommal" töltötte meg. Egyik cikkében ő maga így fejti ki ezt bővebben: „Az új tartalom úgy jelentkezik, hogy a mai társadalomban azt a réteget, osztályt állítottam problémám középpontjába, amely egyedül képes ma a . . .fokozatosan fejlődő ellentéteket megszüntetni. Ez a modern proletariátus. A Ludditákban a modern proletariátus születését (születésének ellentmondásával: géprombolás) fogtam meg. — A kollektív forma úgy jelentkezik a Ludditákban, hogy az építészet fő formái (a négyszög, kör, háromszög síkon, ugyanígy térben a test, a gömb, kúp, kocka, továbbá ezeknek általános metszései a vertikális, horizontális, diagonális etc., az arányok matematikai pontossága, az anyagmozgás etc. problémái) pontosan és szervesen a »Ludditak« formáiba bele vannak építve úgy, hogy az építészeti elemek és a Ludditák elemei szétválaszthatatlan egységet képeznek." 2 * Csaknem félszázaddal későbbi írásában — egyenként elemezvén a lapokat - elsősorban a sorozat tartalmát magyarázta, összeM Egység 1922. 1. n. " L. az. 1. sz. jegyzetet. n Vö. KÖRSER: 1. m. 167. u 100%, 1927. 2. sz. 47.
