Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Baróti Dezső: Radnóti Miklós és a proletárköltészet

gataga alighanem magával ragadta az akkortájt tízéves kisfiút, sőt valószínű, hogy vizuálisan is ez maradt a legelevenebb emléke az akkori mozgalmas napokból. Mihelyt ezt tudjuk, versének az a mondata is határozottabb jelentéshez jut, hogy a „májusi igazság útját taposom", s az utolsó sor („utam átkozott vetés, késői vetés mulasztott májusokba") nosztalgikus szomorúságát sem találjuk érthetetlennek: a líra képes beszédeivel azt a felismerését mondja el, hogy egy elbukott forradalom árnyékában kell a maga írói és emberi útját végigjárnia. Ez a gondolat a vers írása táján és még később is sokat foglalkoztatta, sőt a forradalom után felnőtt nemzedékének jobbjaival együtt élete kulcsát látta benne. Ezt a szocializmus felé irányuló útkeresést a kötet egyéb verseiben már nem könnyű nyomon követni. Felszínes olvasásra valóban semmiféle politikai vagy szociális indulatot sem fedezhetünk fel bennük, költőjüknek sem volt szándékában, hogy ilyesmi közvetlen kifejezésére törekedjék. Jó részük mégis a Májusi igazsággal rokon eszmei-érzelmi világból való. Az 1931 tavaszán megjelent kötete az Újmódi pásztorok éneke címet viseli. Alighanem a kötet címe is hozzájárult Radnóti költészetének valamilyen idillikus, bukolikus lírával való azonosításához, pedig költője épp az ellenkező jelentést szánta neki. A kötetcím ugyanis erőteljesen hangsúlyozza, hogy nem akármilyen, hanem újmódi pásztorok énekét tartalmazza. Jelentésének lényegét is épp az újmódi jelzőn keresztül kell megragadnunk. Az „új" a korai Radnóti frazeológiájában a kommunizmus eszmevilágával azonos, ezt nevezi „új hit"-nek, „új világrend"-nek, amikor nem beszélhet nyíltan róla. Abban pedig, hogy ezt a jelzőt kissé groteszk módon épp az inkább archaikus, mint modern érzelmi velejáróval rendelkező pásztorokhoz kapcsolta hozzá, egy erdélyi magyar kommunista író, Szilágyi András Új pásztor című regénye inspirálta. A magyarországi könyvkereskedésekből kitiltott regényt (Párizsban a Monde magyar osztálya adta ki 1930-ban) lelkesen terjesztette barátai között, és különösen a befejező sorokra hívta fel a figyelmüket. íme: elérkezett a fürge kisértet a völgybe. A vörös kakasnál is fürgébb: A forradalom kísértete. Nemsokára megrázza a legmagasabb hegyormokat is. Először a kicsi kenyérért harcolnak. Azután a nagyobb kenyérért. Mi lesz ennek a vége? Lázadás? Nem l Forradalom ! Az összes faluk és összes városok és összes síkságok és hegyek lázadását forradalomnak hívják ! A regény a hegyi pásztorok osztályharcát egyébként erősen a szabad, a természetes szerelem erotikus atmoszférájával veszi körül: ez csak eggyel több °k volt arra, hogy kedves olvasmányai közé sorolja. A kötet néhány verse ugyan még az előző kötetben megismert „variációk szomorúságra" elmosódóan melankolikus hangját hordozza, de ez a melanko

)ia hamarosan már lázadó keserűségbe torkollik. Szerelmes keseredő\ében már világosan megfogalmazza, hogy keserűségének az az ellenséges világ az