Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom

kívánná zárni. Biztosítani kell a költészet számára a tiszta meditáció szabad területeit s a szellem széles látomásait. Mint ahogyan a tudománynak is korlátlan szabadságra van szüksége a maga kutatásai részére, ugyanúgy szükséges érintetlenül hagyni a költői elmélyülés bensőséges munkáját, a maga teljességében."

21 Említettük, hogy Rolland-nak e sokrétű részvétele a nemzetközi szocialista irodalom harmincas évekbeli forrongásának különféle megnyilvánulásaiban nagyrészt Gorkij kezdeményezésére vagy legalábbis Gorkij közvetlen vagy közvetett hatására jött létre. Gorkij és Romain Rolland tartós barátságának és kiterjedt levelezésének tanulmányozása szép fejezete lesz az újabb kori világirodalom történetének. Mi fűzte össze erős szálakkal e két írót, akiket egyébként annyi minden szétválasztott: származás, kibontakozás, írói módszer, sőt életszemlélet is. Mégis attól az időtől kezdve, amikor Rolland Tolsztojt tanulmányozva Gorkijt is megismerte, s amikor Péguy kiadóhivatali szobájának falát, majd Rolland íróasztalát is egyetlen dísz ékesítette: Tolsztoj és Gorkij közös fényképe — („a Jean-Christophe java részét e fénykép előtt írtam") —, Rolland mélységes és holtig tartó rokonszenvet érzett Gorkij iránt. Mi váltotta ki e vonzalmat, melyet Gorkij ugyanolyan mély ragaszkodással és barátsággal viszonzott? Bizonyára a mindkettőjük életútját, felfogását, írói munkáját és közéleti cselekvését meghatározó alapvető becsületesség, igazságkeresés, következetes és könyörtelen őszinteség s a hazugság minden nemének üldözése. ,,A jelenlegi Európában nem ismerek más gondolkodót — írta Gorkij 1922-ben , aki annyi szívvel, szeretettel és oly kevéssé dogmatikusan gondolkodnék az emberről és az emberiség sorsáról, mint Rolland."

22 Gorkij nemcsak leveleiben, de nyilvánosan és ismételten is vallomást tett Rolland iránti barátságáról és megbecsüléséről. „Boldog vagyok, hogy Franciaországban, amelyet gyermekkorom óta szeretek, van egy olyan csodálatos ember és nagy szívű művész, amilyen Romain Rolland."

23 Rolland szintén nemcsak becsülte Gorkijt és nemcsak műveit méltatta elragadtatással (még saját alkotásaiba, például Az elvarázsolt lélekbe is beleszőve Gorkij-idézeteket), hanem valósággal misztikus barátságot érzett iránta. A „misztikus" jelző Rolland-nal kapcsolatban korántsem túlzás; tudjuk, műveiben is mily fontos és állandó elem a barátság-motívum; Gorkij iránti barátsága, főleg öreg korában, hasonlatos ahhoz a vonzalomhoz, melyet diákkorában Suarès iránt, majd később Malwida von Meysenbug iránt érzett (s ami lényegileg — megvalósulása annak az átszellemült barátság-kultusznak, melyet a Jean-Christophe-ban a főhős és Olivier, Az elvarázsolt lélekben Franz és Germain, a Liluliban Altair és Antares viszonya képvisel). Lehet, hogy a természettől fogva gyenge és gondolkodásában ellentétek és végletek közt ingadozó, de szenvedélyesen becsületes ember vágyódása ez az erősebb társ iránt, a kiegészítés, az igenlés, az igazolás iránt. Amikor Gorkij visszatért a Szovjetunióba — 1931-ben — , Rolland lelkes vallomással köszöntötte, a szovjet nép és az új világ legjobb^értékeinek kife11 Korunk, 1934. 676. - Újabban: Nagyvilág, 1969. 3. 455 - 457. » RENÉ PLAUD: La longue amitié de Oorki et Romain Rolland. Europe 1952 ápr 13 M. TCHEBNÉVITCH: Oorki et les écrivains réalistes français. Études Sovietiaues 1954.