Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom

jezőjeként. „Nyugat-Európa talaja kifáradt és megkeményedett körülöttem. Megnyújtottam hát gyökereimet; Európa vastag kérge alatt eljutottam a szovjet népek termékeny rétegeihez, a Szovjetunió mélyén föléledt hatalmas élethez. S e föld alatti munka végén, gyökereim találkoztak a Gorkijéival. Testvéri kezünk összefonódott." (Quinze ans de combat, 135.) Fejlődésük és szemléletük azonosságát kifejtette a Gorkij cikkeinek gyűjteményéhez írt előszavában is: „Gorkij, a tollnak e mestere s a művészetnek kiváltságosa, zsenijével és dicsőségével átment a forradalom táborába, és a barikád túlsó oldaláról beszél a nyugati értelmiséghez. Ezt a barikádot én is átléptem s testvérként ragadom meg Gorkij kezét." E testvéri kézszorítást Gorkij hasonlóan őszinte és bensőséges vallomással viszonozta: Rolland hetvenedik születésnapját ünneplő s a Pravdában is közölt cikkében úgy mutatta be Rolland-t, mint a formálódó új világ s a kialakuló szocialista emberiség írójátelőkészítőjét. „Szép munkásságának jelentőségét nem tudja még teljesen fölbecsülni osztályharcokkal telített korunk, melyben a régi világ halál előtti rángásait végzi, a szocialista világ pedig hősiesen küzd az életért. Munkásságának történelmi jelentőségét akkor fogják majd megérteni, amikor a felszabadult emberiség visszatekint korunk valóságára és fölfedezi e kor csodálatos értelmét és tragikus nagyságát. Korunk hőskölteményében hatalmasan és tisztán emelkedik ki az az ember, aki a Jean-Christophe történetét írta és annyi más nagy művészeti alkotást hozott létre. Ezt a férfit a világ minden részének becsületes emberei szeretik, nemcsak Európában, hanem Indiában is, Marokkóban is, Amerikában is, szeretik őt, mint költőt, mint tanítót, mint a férfiasság és a rendíthetetlenség példáját. Büszke vagyok rá, hogy az én hazámban különleges bensőséggel szeretik őt."

21 Gorkijnak ezek az ünneplő szavai jól érzékeltetik, hogy már a kortársak sem csak az írót és tudóst méltatták s méltányolták Rolland-ban, hanem az úttörőt is: olyan alkotó tevékenység kezdeményezőjét, amely számos vonásában, főleg a követendő célok meghatározásában azonosságot mutat a nemzetközi szocialista irodalom akkori programjával és gyakorlatával. Rolland cselekvő részvétele a szocialista világirodalom fejlődésében — s épp e fejlődés legproblematikusabb korszakában, a harmincas években — egyenes vonalúan következett a saját írói és emberi magatartásából: esztétikájából és etikájából. Befejezésül egy eddig kiadatlan naplójegyzet szövegének idézésével kívánjuk jelezni a harmonikus egységet, amely lényegileg volt jellemző Rolland gondolkodására és írói-emberi cselekvésére s amely a haladó irodalmi mozgalmakban vállalt szerepét is meghatározta. Egy, 1932. januári naplójegyzetében elmondja, hogy Aragont vád alá helyezték a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségének (Union Internationale des Écrivains Révolutionaires) folyóiratában, A világforradalom irodalma (La littérature de la révolution mondiale) című francia nyelvű kiadványban megjelent költeményéért, amely Vörös front (Front rouge) címmel nemcsak fölkelésre mozgósított, hanem a francia szocialista vezetők — Léon Blum, Frossart, Boncour stb. — meggyilkolására is. A szürrealisták tiltakozó nyilatkozatot tettek közzé, állást foglaltak „egy költői szöveg olyan értelmezése ellen, "MAXIM GORKIJ: összes müvek. (Oroszul). Moszkva, 1953. 27. köt. 513.