Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom

nem a világi siker és nem is a hivatali rang teszi az embert, hanem az erkölcsi hit foka, az önmagunk iránti őszinteség és az igaznak fölismert elvek következetes szolgálata. Aki így cselekszik az apró munka során éppúgy, mint rendkívüli alkalmakkor, méltó társa lehet Rohand hősének. Ez a végső értelme a modern korba helyezett Beethoven-típusú zenész — Jean-Christophe — jelképekkel telített történetének, erre utal a regény csattanójaként idézett latin jelmondat: Christofori faciem die quacumque tueris Illa nempe die non morte mala morieris s ezt fejtette ki Rolland egyik magyar levelezőjének, Húgai Ferencnek, aki művének értelme iránt érdeklődött: ,,A középkorban hatalmas Szent Kristófszobor állott a templomokban, a hajó belsejében, a bejárathoz közel. Az a hiedelem járta, hogy Kristóf látása megóv minden balesettől. A szobor talpazatán felirat hirdette: Amely napon ránézel Kristóf arcára, Azon a napon nem halsz meg gonosz halállal. Én e szavaknak jelképes értelmet adtam; ezt mondom olvasóimnak: Ha elfogadjátok Christophe-ot társatoknak, nem bukhattok el".

13 Jean-Christophe tehát Rolland értelmezése szerint — segítő hős, cselekvő ember, legteljesebb megvalósulása annak az esztétikai szándéknak, amelyet maga Rolland így foglalt össze évek múlva, 1934-ben, a szovjet írók moszkvai kongresszusának előkészítő bizottságához intézett levelében: ,,Azon igyekeztem, hogy minden művem tett legyen". A kifejtett tételek és az idézett szövegek bizonnyal kellőképpen szemléltetik, hogy Rolland esztétikai elvei és eszményei már a formálódás korszakában is az elkötelezett (vagyis az eszmeileg és erkölcsileg ható) művészet megteremtésére irányultak. Amikor Rolland — a századforduló éveiben — meghirdette és müveivel illusztrálta tanait, újszerűen hatottak, jóllehet lényegileg a forradalmi idealizmusnak a romantikában testet öltő eszményeit korszerűsítették. Akkor azonban e tanok — paradoxális módon ! — nem juthattak el a néphez, hanem csak egy szűk, de lelkes értelmiségi réteg buzdítói lettek. Később Rolland a Fran cia Akadémia nagydíjának, majd a Nobel-díjnak az elnyerésével, utat talált a közönséghez, esztétikai elvei azonban — lényegüket tekintve változatlanok maradtak. Ez az állandóság jellemzi egyebek közt — a modern béketörekvések keletkezéséről és kibontakozásáról írt legigényesebb világirodalmi művet, Az elvarázsolt lelket (L'Ame Enchantée), amely nemcsak emberek és népek sorsát „folyamba" szabályozó széles távlatú regénykompozíció, hanem a századunk első három évtizedében Európa-szerte föllépő haladó erőknek is gondos számbavétele; pszichológiailag indokolja azokat a (főleg értelmiségi) mozgalmakat, amelyek — főleg a húszas években — a „hazug béke" követ" Kiadatlan level Húgai Ferenchez. 1927. jan. 1. 3*