Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

Végül „fenomenalizmus" és „pozitivizmus" címén a szubjektív idealista megoldásokkal foglalkozik. A „korcs kompromisszum", amelyet ezek létrehoznak, „úgy oldotta meg a szubjektum—objektum viszony problémáját, hogy csak a viszonyt ismerte el reálisnak".

125 Caudwell nemcsak ezt a veszélyt ismeri fel, hanem azt is, hogy „az esztétikai pozitivisták bizonyos szervező elvet csempésznek be elméletükbe. Ez a szervező elv általában emocionista jellegű (a személyiség integrációja vagy az emóció realitása), de néha formai (ritmus vagy »forma«)."

126 Nem arról van szó, mintha a veszély felismerése, deklaratív jellemzése eleve mentesítene egy elméleti rendszert az ilyen természetű hibáktól. Itt azonban már a rendszerhez tartozó alapelvként kell látnunk azt az elvet, amelyből kiindulva Caudwell az ilyen és hasonló egyoldalúságot elutasítja. A „személyiség integrációja", az „emóció realitása", a szubjektum—objektum viszony mint reális viszony Caudwell elméleti rendszerének fontos kategóriái, amelyeket a marxi ontológia szellemében fogant ember- és társadalomszemlélet alapján értelmez. Ennek az alapnak köszönhető, hogy megközelítésében elvileg dialektikus materialista módon tisztázódik a szubjektivitás esztétikai szerepe. Caudwell a tudományt és a művészetet az embernek a természettel vívott harcából vezeti le. Hangsúlyozza: „A tudomány és a művészet mindennapi létünkből sarjadt ki. A tudományos rendszerek és a művészeti alkotások voltaképpen e mindennapi konkrét életnek legmagasabb rendű szervezeti formái, legIényegibb vonásai."

127 Az eredetek kérdését boncolgatva foglalkozik a mágia, a mitológia és a vallás kérdéseivel. A tudományt a mágiával hozza összefüggésbe, mint a mágia ellentétét, amelynek szükséglete azonban benne rejlett a mágia téves hiedelmeken alapuló próbálkozásaiban. A művészet, a művészi fantázia a mitológiában jelentkezett. A mitológia szerves: „még szervesen összefügg a társadalommal, s behatol annak minden pórusába".

128 Még egybeolvad a költészettel, még megvan benne a költészetre (s általában a művészetre) jellemző változékonyság — a mitológia „önkiigazító" tendenciája, amely addig hat, amíg nem csontosodik vallássá. A vallás nem szerves, ezért „elfogadásához hit kell, vagyis egy olyan erény, melyet a primitív ember nem ismer. Neki nem volt szüksége hitre, mert egyszerűen közvetlenül átélte a kollektív érzelem világát. A regényolvasónak sincs szüksége hitre, mert közvetlenül átéli a művészet világát."

129 Caudwell genetikai levezetésének részletei vitathatók. Mi sem tekintjük végleges megoldásnak. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a marxista megközelítés alapvető tendenciáinak megfelel. A társadalom gazdasági alapjaihoz kapcsolódó gondolatmenetben épül ki; mint Caudwell maga is aláhúzza, az ember és a természet valóságát, az embernek a természettel vívott harcát, (-'gyén és társadalom dialektikáját, az ember emberré válásának fő mozzanatait veszi alapul. Ez a gondolatmenet szinte lépésenként felvet olyan szem1M

Uo. I. m. 15. '"I. m. 194-195. m

t m. 39. 118 I. m. 41.