Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

pontokat, megoldási lehetőségeket, amelyek más marxisták hasonló termé­szetű levezetéseiben is fontos szerepet játszanak. (Már utaltunk arra, hogy az ilyen fejlemények, Caudwell viszonylagos elszigeteltsége, befogadásának problémái miatt, jórészt vagy teljességgel függetlenek az Illúzió és valóság hatásától.) Caudwell konkrét genetikai megfontolásai összhangban vannak esztétikai rendszerével, megmagyarázzák főbb kategóriáinak kialakulását és fejlődését, de maga az esztétikai rendszer nem ezeknek a konkrét levezetések­nek az igazságán áll vagy bukik. Nincs például döntő szerepe annak, vajon elfogadjuk-e Caudwellnek a „kollektív ünnepségből" való levezetéseit. A részletesebb tudományos feltárás megváltoztathatja az idevágó tény­anyagra vonatkozó ismereteinket, a tüzetesebb filozófiai megközelítés követ­kezetesebb logikai rendbe állíthatja a kialakulás fázisait, és további fázisok funkcióját is bebizonyíthatja. Az olyan alapvető tételeket, mint amilyenek az emberre mint konkrét egyénekként létező, természeti és társadalmi meg­határozottságban fejlődő lényre vonatkozó megállapítások, mint az ideológiai formáknak az ember termelő tevékenységéből való levezetése, mint az ösztö­nök kulturális adaptációjáról szóló tételek, a szélesebb, pontosabb, helyesebb tudományos feltárás nem változtatja meg. Ugyancsak helyesnek tartjuk Caudwellnek az ontológiai és ismeretelméleti megalapozást szolgáló fejtege­téseit. Sőt azt kell látnunk, hogy ebben a tekintetben felülmúlta számos kortársát és mintegy előlegezte azokat az újabb, főleg a marxi ontológiából kiinduló fejtegetéseket, amelyek az évtizedeken át uralkodó, látszólag isme­retelméleti, de valójában nem egyszer a marxista ismeretelméletet félreértő, félremagyarázó esztétikai megközelítések bírálatát filozófiailag megalapozták. Az Illúzió és valóság esztétikai rendszerének főbb összetevői Mielőtt az Illúzió és valóság esztétikai rendszerének némely fontosabb rész­problémájával foglalkoznánk, s ezeket Az esztétikum sajátossága problémáival vetnénk össze, megpróbáljuk felvázolni ennek a rendszernek főbb összetevőit, amelyek részrendszerekként kapcsolódnak az egészhez. Ezek a részrendszerek alkotják a mű lényegi gondolatmenetének főbb állomásait, de mint emlí­tettük, a kifejtés nem követi szorosan ezt a gondolatmenetet. Noha az így megjelölt problémakörök különböző összefüggésekben, különböző mértékben igazolva vagy részletezve fordulnak elő magában a szövegben, egymással szerves összefüggést alkotnak, megfelelnek az axiomatikus feltevéseknek, s összességükben, összefüggésükben és tendenciájukban egy igen következe­tes, kongruens, mégis nyílt esztétikai rendszert képeznek. Caudwell, mint láttuk, esztétikáját nem a szubjektum és objektum merev szembeállítására vagy szubjtktivista azonosítására, hanem a társadalmi gyakorlatban megvalósuló dialektikus kölcsönhatására, ellentmondásegységére alapozza. 130 A tudományt és a művészetet mint gyakorlati megismerési for­mákat „mindennapi létünkből" 131 eredezteti. Innen eredezteti az egyén és az 1,0 Vö.: I. m. 12., 38., 67., 140., 150., 157., 163., 171. 131 I. m. 194.

Next

/
Thumbnails
Contents