Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Dobossy László: Romain Rolland és a szocialista irodalom

szimfónia-alkotás kompozíciós elveit érvényesítheti, másfelől a világnak zenei érzékelésen alapuló szemléletét viheti át az irodalomba. „Szeretném — írta Louis Gillet-nek - , hogy kellő megvilágítást kapjon ami e műben (a Jean-Christophe-ban) irodalmi szempontból újszerű és eredeti, nevezetesen a szimfonikus szerkesztés alkalmazása: prelúdiumok és postlúdiumok — vezető témák — ritmikus kibontakozások és crescendók - kódák stb. Fontos tudni, hogy amikor e könyveket írtam, szüntelenül ez a szándék élt tudatomban."

8 Hasonlóképpen a jól átgondolt esztétikai rendszerének kifejeződését láthatjuk abban is, hogy nem a mű alkotó elemeinek tökéletességével, hanem összhatásával kíván az olvasó szívéhez és tudatához férkőzni, vagyis — az előbbi hasonlatot idézve szimfóniát alkot, nem kamarazenét. Külön is szükséges a rolland-i esztétika e leglényegesebb vonásának hangsúlyozása, nemcsak azért, mert lehetővé teszi, hogy jobban megértsük Rolland életmüvének belső egységét, hanem azért is, mivel őmaga gyakran töprengett erről, s ezt tartotta minden igazán nagy és erkölcsileg hatni tudó irodalmi mű föltételének. Péguy-vel folytatott levelezésében ismételten hangsúlyozta: „Mindabban, amit írok, semmi nem fontos nekem annyira, mint a mű felépítésével kiváltott összhatás".

9 Magában a Jean-Christophe-ban is nem egy helyen hangot kap az ilyen művészi szándék igazolása. „Ne akadj fönn a szavakon, ne fürkéssz a finomságok után, amikben felőrlődik a mostani művészek ereje .. . Add magad egészen mindabban, amit csinálsz: gondold, amit gondolsz és érezd, amit érzesz. A szíved ritmusa lüktessen írásaidban ! A stílus: a lélek."

10 E teljességi eszmény nem egyszer arra késztette a művészstílus híveit, hogy szemére vessék Rolland-nak: nem törődik kellőképpen a részletek kidolgozásával, pedig szerintük — „nincsen részlet a kivitelben", vagyis a mű létrehozási folyamatában nincsenek alá- és fölérendelt tényezők. Rolland e váddal szemben arra hivatkozott, hogy a műalkotásoknak komplexen s a maguk egészében kell hatniuk, s a hatásukat is így kell értékelnünk. „A JeanChristophe-ot nem szabad nagyítóval olvasni. Gluck szavára emlékeztetek, akitől megkérdezték, miért vannak műveiben bizonyos harmónia-fogyatékosságok? Gluck így felelt: Képzeljünk el egy embert, aki hogy jobban lássa a Val-de-Grâce kupolafestményeit felmászik a kupolába, s arcát a falhoz szorítva így kiáltoz a festőhöz, aki lent áll: Hé, uram, ez itt egy orr? Ez itt egy láb? Mit akart tulajdonképpen csinálni? — S a festő így válaszol neki: Dehát, uram, jöjjön le, s épp olyan jól fogja látni, mint magam. — Bizonyos művek arra készültek, hogy távolról szemléljük őket, mert szenvedélyes ritmus ragadja magával az egészet, s a részleteket alárendeli az összhatásnak."

11 Az előadottakból nyilvánvaló, hogy miként az ifjúkori drámák és férfikori patetikus életrajzok, a Jean-Christophe is cselekvő mű; arra tanít, hogy naggyá • Correspondance entre Louis Oillet et Romain Rolland. Albin Michel Paris, 1949. 263'CHARLES PÉOUY-ROMAIN ROLLAND: Une amitié française. Albin Michel Paris, 1955232. 10 R. ROLLAND: Jean-Christophe. VIII. Bp. 1923. 79. 11 PÉOUY — ROLLAND: Une amitié française. 160.