Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében
tek, manapság — persze anélkül, hogy ez a publicisztikus közvetítés jelentőségét csökkentené — megfelelő előképzettséget, kiterjedt előzetes tanulmányokat, módszertani és rendszertani ismereteket igényelnek, és a kifejtésben is nagy pontosságot feltételeznek. Caudwell hátrányai e tekintetben szinte nyilvánvalóak. Bizonyára akadnak is olyanok, akiknek nem tetszik ez az autodidakta teljesítmény. Végül is nem egy egyetemi végzettséggel sem rendelkező, a marxizmusba éppen csak belekóstolt, korábbi tudományos publikációkat fel nem mutató, a professzori kor alsó határát meg sem közelítő irodalmár, akit valósággal pubertáskori lelkesedés fűtött, vagy legalábbis inkább a népszerűsítő irodalomhoz, mintsem a komoly tudományossághoz illő publicisztikai hevület? Minden jel arra vall, hogy az irányt szabó többség és tekintély Caudwell koncepcióját, a jó szándék és a részleges eredmények elismerése mellett, részleteiben nagyon is vitatható, egészében pedig feltétlenül „problematikus" koncepciónak tartja. Még az ellenvélemény is rendkívül óvatos, fenntartásos. Rendszerint stílustipológiai és műfaji vonatkozású, ízlésbeli indítékoktól is áthatott vonzalmakra támaszkodik, s nem él eléggé a racionális érvelés erejével. Már csak ezért is fontosnak tartom leszögezni: Caudwell költészetelméleti és esztétikai koncepciója éppen lényege és lényeges alkotóelemei révén kapcsolódik szervesen a marxista esztétikai gondolkodás fejlődéséhez. De nemcsak a marxista esztétika és irodalomelmélet fejlődésében elfoglalt történeti helye rekonstruálható. Kijelölhető logikai helye is abban az összefüggő gondolatrendszerben, amely — a nyílt, történetileg fejlődő rendszerre jellemző feszültségekkel, tisztázatlan problémákkal, az axiómák ellenőrzéséig és újraigazolásáig hatoló, elevenen ható ellentmondásokkal és ellentétekkel együtt egészében és fő sajátosságaiban a marxista esztétika és irodalomelmélet mai fejlettségi fokát képviseli. Caudwell 1934 végén kezdett megismerkedni a marxizmus klasszikusaival. 6 1934 1935 telén még novellákat írt Kafka modorában. 1935 nyarán kezdte papírra vetni az Illúzió és valóság első változatát, egyelőre Verse and Mathematics a Study of the Foundation of Poetry (Vers és matematika, tanulmány a költészet alapjáról) címmel. A könyv 1937 tavaszán, rövid idővel Caudwell halála után jelent meg. Valamennyi többi marxista indítású elméleti munkáját életének ebben az utolsó, mintegy másfél-két éves szakaszában írta: Studies in a Dying Culture (Tanulmányok egy haldokló kultúráról, 1938), The Crisis in Physics (A fizika válsága, 1939), Further Studies in a Dying Culture (Ujabb tanulmányok egy haldokló kultúráról, 1949) és Romance and Realism, a Study in English Bourgeois Literature (Romantika és realizmus, tanulmány az angol burzsoá irodalomról, 1970). Vannak még kiadatlan kéziratok is ebből az időszakból. 7 Valóban elképesztő ez a roppant termékenység, s hozzá képest elenyészőek azok a vonások, amelyek sietségről, kidolgozatlanságról árulkodnak. Az Illúzió és valóság megjelenésekor nagy figyelmet keltett. A magát akkor még szocialistának valló Auden ezt írta róla: ,,A legfontosabb könyv a költé• Az adatokat részben abból a rendkívül informatív Bevezetőből vettem, amelyet Sámuel Hynes irt CAUDWELL Romance and Realism - a Study in English Bourgeois Literature című művéhez. Princeton University Press Princeton, 1970 3 2* 1 1. m. 8.
