Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szili József: A művészeti visszatükrözés szerkezete Christopher Caudwell és Lukács György esztétikai rendszerében

szetrôï Dr. Richards könyvei óta."

8 George Thomson, a neves klasszika-filológus az Aischylos és Athén előszavában megjegyezte, hogy általános vonatkozásokban Morgan és Engels művein kívül Caudwell könyvéből merítette a legtöbbet.

9 Az angol nyelvterületen már a negyvenes évek elején csökkent az érdeklődés a marxizmus iránt, a negyvenes évek második felében pedig általánossá vált az elzárkózás vagy az elutasítás atmoszférája. Mindazonáltal S. E. Hyman 1948-ban megjelent műve, The Armed Vision (A felfegyverzett látomás) még az Illúzió és valóságot állította a marxista kritikáról nagy elismeréssel szóló fejezet középpontjába. Hymannek ezt a véleménynyilvánítását Max Wehrli is aláhúzta 1951-ben megjelent könyvében.

10 Újra Caudwellre irányította a figyelmet az angol marxisták heves és őszinte vitája műveinek marxista értékeléséről a Modern Quarterly 1951 -es évfolyamában. Ezúttal marxisták érezték úgy, hogy Caudwell teljesítményét a maga helyére kell tenni. Maurice Cornforth súlyos érvekkel bizonyította, hogy Caudwell, minden jó szándéka ellenére, nem volt marxista. A történelmi materializmust az irodalmi jelenségek és a gazdasági, társadalmi fejlődés közötti közvetlen hatásokkal, leegyszerűsített megfelelésekkel helyettesítette, a költészet sorsát pedig teljesen a burzsoázia törekvéseinek, sőt idealista módon a burzsoá eszmék világának, a „burzsoá illúziónak" rendelte alá. Nem tudott leszámolni a burzsoá ideológiai hatásokkal, a freudizmussal, az irracionalizmussal, s a költészetet túlságosan az egyén belső világával, sőt „álom-munkájával" magyarázó romantikus koncepciók befolyása alá került. Szó esett Caudwell szintézisének mechanikus vonásairól, arról, hogy a bonyolultan összetett ellentmondásokat formális ellentétekké sarkítja, ami többek között abban is megnyilvánul, ahogyan a költészetből kirekesztette a tudatosságot. A vita nagyon megtépázta a „Caudwell legendát", bár a többség Caudwell mellett állt ki. Legnyomatékosabban George Thomson, aki úgy érezte, hogy a mereven racionalista költészet-eszménnyel szemben már nem is csak Caudwell, hanem egyenesen „A költészet védelmében" kell szólnia.

11 A polgári irodalomtudomány Caudwellt a Modern Quarterly vitájától függetlenül is „átértékelte". Mint marxistát és mint autodidakta tudóst elhallgatás vagy lekicsinylés illette meg. Wellek és Warren irodalomelméleti kézikönyve az Illúzió és valóságot „a költészet eredetét a törzsi érzelmekben kereső, kissé naiv kísérletként" rangsorolja.

12 Wellek később, A huszadik századi kritika irányzatai című tanulmányában így jellemezte: „A marxizmus, az antropológia és a pszichoanalízis bizarr keveréke, az individualista civilizáció •New Verse, 1937. máj. 5. sz. 22. Idézi HYNES, CAI HWKLL: I. m. 20. *

GEOROE THOMSON: Aischylos és Athén. Bp. 1958. 5. \i . 10 STANLEY EDOAR HYMAN: The Armed Vision. Knopf New York, 1948. - MAX WEHRLI: Altalános irodalomtudomány. Bp. 1960. 168., 171 - 172. 11 MACRICE CORNFORTH: Caudwell and Marxism. Modern Quarterly, 1951. 1. sz. 16—33. - GEOROETHOMHON: In Defense of Poetry. I. m. 2. sr. 107-134. A vita a folyóirat 1951. 3. számában ALAN BUSH, MONTAOU SLATER, ALICE WEST, G. M. MATTHEWS, JACE BEECHIMO* PETER CROSIN, illetve a 4. számában MAROOT HEINEMANN, EDWARD YORK, WERNER THIERRY, 0. KORR, J. D. BERNAL, EDWIN S. SMITH és MAURICE CORNEORTH részvételével folytatódott. W

RENÉ WELLEK, AUSTIN WAKREN: Theory of Literature. Harcourt, Brace & World New York, 1963. 109.