Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez

el Hemingwayt. Segítettek kiutat találni az emberi,sőt talán az írói elmagányosodásból. Sok konvenció és tabu leomlott benne, megoldódtak a fékek."

62 A döntő mozzanat a művész személyisége és alkotó munkássága szempontjából (s ebben példát mutatott kora számos polgári humanistájának is), az volt, hogy sikerült neki végül is ez az áttörés az Én-tő\ a Af/-hez. S ez nemcsak az Akiért a harang szól szimbolikus értelmet hordozó mottójában („Senki sem különálló sziget...") nyilatkozik meg, hanem azokban a szavakban is, amelyeket Max, a német kommunista és antifasiszta Az ötödik hadoszlopban az amerikai Philiphez intéz: „Azért teszed ezt, hogy mindenki ilyen jó reggelihez jusson, mint te most. Azért teszed ezt, hogy senki ne éhezzen többé. Azért teszed, hogy az embereknek ne kelljen többé reszketniök attól, hogy megbetegszenek vagy megöregednek majd, azért teszed mindezt, hogy ne rabszolgákként, hanem emberhez méltóan élhessenek és dolgozhassanak."

03 Ez bámulatosan világos megnyilatkozás az egyébként olyannyira „apolitikus" Hemingway tollából, akinek egyik hőse, Henry Red vagy tíz évvel korábban még obszcénnek tartott volna olyan szavakat, mint: szent, dicsőséges vagy pl. áldozat. Ez a gondolatmenet, illetve fejlődési ív felvillan majd mégegyszer a pálya végén, Az öreg halász és a tenger (1952) lapjain. Annak idején kétségkívül a spanyol események váltották ezt ki, de mégsem minden előzmény nélkül. Gondoljunk csak A Kilimandzsáró hava (1936) hőse, a haldokló író, Harry utolsó gondolataira vagy a Gazdagok és szegények című regény (1937) szintén a halállal szembenéző hőse, Harry Morgan végszavaira: „Bárhogy is van, egy embernek nem lehet semmiféle kilátása." Az sem véletlen, hogy a 30-as évek második felében a New Massesben, e marxista folyóiratban publikált Hemingway, kapcsolatot keresett a League of American Writers szervezetéhez, szívélyes levelezést folytatott szovjet írókkal és a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetsége vezetőivel, cikkeket küldött a FINSZ angol nyelvű folyóirata, az International Literature számára, messzemenően támogatta pl. Edwin Rolfe-t, a proletár-forradalmi írót, a Nemzetközi Brigád tagját.*

4 Persze, éppúgy, mint Dreisernél, Hemingway esetében sem ellentmondások, visszaesések vagy félreértések nélküli folyamatról van szó, amelynek során a polgári realista író a világirodalom baloldali erőihez közeledett. Döntő jelentősége annak a ténynek van, hogy Hemingway sohasem adta fel humanista pozícióit, s hogy legtöbb művével maradandó helyet foglal el a progresszív világirodalomban. Ha áttekintjük az Egyesült Államok elkötelezett irodalmának fejlődését 1917 és 1945 között, szembe ötlik, hogy az amerikai nemzeti irodalom szinte valamennyi „nagy nevét" megtaláljuk a sorban. Theodore Dreiser, Sinclair Lewis, Upton Sinclair, Sherwood Anderson, Eugene O'Neill, Carl Sandburg, John Dos Passos, Ernest Hemingway, Thomas Wolfe, John Steinbeck h William Faulkner a 20-as és 30-as években valamilyen módon és különböző • I. KAHCHKIN: Inhalt - Form - Inhalt. Stilprobleme in Schaffen Ernest Hemingways. Kunst und Literatur, 1964. Nr. 7. 707. M

The Short Stories of Ernest Hemingway. The First Forty - Nine Stories and the Play The Fifth Column. New York, 1938. 79. ••ALUCN GUTTMANN: The Brief Emblatted Course of Proletarian Poetry. L. a 35. sz. jegy/.etet, 2<

.7