Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez

Rhine (1941), és James Go w-Arnaud d'Usseau: Tomorrow the World (1943). A kor e fontos témája iránti igény oly intenzív volt, hogy még a bulvárdarabokkal is versenyre kelt. Jellemző az, amit a sikeres Broadway-darabíró S. N. Behrman mondat No Time for Comedy (1939) című színműve egyik szereplőjével, a sekélyes szórakoztató darabok befutott szerzőjével: „Undorodom mindettől, a munkámtól és saját magamtól is. Szeretném, ha lenne valamilyen világos célom, valami, ami rajtam kívüli, amiért lelkesedni s amiben hinni tudnék. Untat és undorít e kicsinyesség és jelentéktelenség, amit csinálok, az állandó újrafelöntése annak, amit már számtalanszor, valamikor megírtam, undorodom ettől a felületességtől."

57 John Steinbeck Norvégiában játszódó regénye a Lement a hold (1942), amelyet aztán színpadra is átdolgozott, a német fasizmus problematikáját elemzi, Upton Sinclair pedig Dragon's Harvestjében (1945), amely a Lanny-Budd című regénysorozatának hatodik kötete volt, szintén a német eseményekkel foglalkozik a müncheni egyezménytől Párizs elestéig terjedő időben. Az epikában e nagy jelentőségű téma legművészibb megformálását mégis egy olyan írónál érte el, akinek írói arculatát és személyiségét döntően a forradalmi munkásosztály és a marxizmus alakította s aki maga is a League of American Writers aktív törzséhez tartozott. Albert Maitz az Egyesült Államok első hivatásos munkásszínházának (Theatre Union, 1933—1937) egyik alapítója, majd vezető funkcionáriusa volt, mindkét kongresszuson ő elnökölt a drámai munkaszekcióban, s tagja volt az 1935-ben alapított Liga végrehajtó bizottságának. A tüzes nyit című regényében (1944) (amelyet száznegyvenezer példányos különkiadásban juttattak el az Európában harcoló amerikai katonákhoz) realista és osztályharcos szemlélettel ábrázolja egy német munkás fejlődését, aki politikailag közömbös emberből antifasiszta ellenállóvá fejlődik. Nagy művészi erővel ragadja meg Maitz e könyvében a német fasizmus lényegi vonásait, leleplezi történeti és társadalmi gyökereit. Az író elsődleges célkitűzéséből, hogy ugyanis felvilágosítsa az amerikai olvasókat a náci Németország állapotáról, közvetlenül következett egy második szándék: óvni az amerikai közvéleményt attól, hogy saját országában is esetleg hasonló fordulatot vegyenek az események. A tüzes nyíllal Maitz olyan témát dolgozott fel,amelyet közvetlen tapasztalatból nem ismert, s egyenesen bámulatos, hogy mennyire találóan írja le az európai viszonyokat. Miért sikerülhetett vajon így ez a vállalkozás? Bizonyosan azért, mert Maitz művészi ereje mindig is abban a képességében rejlett, ahogy a munkásosztálynak elnyomói és kizsákmányolói ellen folytatott harcát ábrázolta. De ez a harc lényegét tekintve azonos minden országban, innen származik nemzetközi jellege. Ezúttal is igazolódott tehát, a regény komponálásának folyamatában, a proletár internacionalizmus és a nemzetközi osztályszolidaritás művészetet alakító kisugárzó ereje. Maitz együtt dolgozott egyébként F. C. Weiskopffal, az USÁ-ba emigrált antifasiszta német íróval. Nemcsak „alapos és mélyreható megbeszéléseket folytatott vele",

58 hanem A tüzes nyíl kéziratát is átadta neki ellenőrzésre. A legközvetlenebb, legkonkrétabb és érzelmileg legerősebb antifasiszta művészi és emberi elkötelezettséget a legtöbb amerikai írónál a spanyolországi "S. H. BEHRMAN: NO Time for Comedy. New York, 1939. 189. *• F. C. Weiskopf levele a tanulmány szerzőjéhez. (Berlin, 1954. júl. 20.)