Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez

Freeman írt a tanácskozás anyagát összefoglaló kötet (The Writer in a Changing World, 1937) elé. Az amerikai írói értekezlet számára érezhetően a „Kultúra Védelméért" szervezet 1935-ös párizsi kongresszusa adta az impulzusokat, hiszen éppen ez alkalommal merültek fel minden eddiginél hangsúlyosabban a kulturális hagyomány kérdései. Párizsban éppen Johannes R. Becher beszélt részletesen arról, hogy a humanista világirodalomban és a nemzeti tradícióban rejlő értékek törvényszerűen kapcsolódnak a jelenkori szocialista irodalomhoz, s hamisításnak minősítette azt az állítást, miszerint a munkásosztálynak elkötelezett írók lebecsülnék ezt az örökséget. A II. Amerikai írókongresszus egyhangúlag Donald Ogden Stewartot választotta az új liga elnökévé, Malcolm Cowleyt pedig a „Kultúra Védelméért" szervezet második, ezúttal Spanyolországban rendezendő nemzetközi kongresszusa küldöttjéül. A második amerikai írótanácskozás újra megerősítette, hogy helyesnek bizonyult a 30-as évek kezdetén kibontakozott irányvonal, amely az ország valamennyi progresszív és demokratikus írója szervezeti egyesítését tűzte ki célul, „hisz ily módon a közélet kérdéseiben felemelt írói szó hangsúlyosabbá és messzehangzóbbá vált, így vált lehetővé, hogy az értelmiség minden lehetséges és elgondolható lépést megtegyen a szabadság és a kultúra védelmére, hogy összekösse sorsát valamennyi humanista erővel és törekvéssel, amelyek arra irányulnak, hogy megőrizzék, gazdagítsák és továbbfejlesszék a demokráciát" — írta Newton Arvin.

50 A második világháború kitörése azonban megakadályozta e reményteljes mozgalom továbbfejlődését. Az írók egységesek voltak a spanyol polgárháború kérdésében, fenntartás nélkül támogatták az antifasiszta erőket; a szovjet-német szerződés és a finn szovjet háború azonban bizonytalanságot keltett és egyenetlenségeket támasztott. A baloldali írók egy része az antikommunista és szovjetellenes körök áldozatává lett. Mindehhez hozzájárult az a körülmény is, hogy az USA kommunista pártja akkori elnöke, Earl Browder keresztülvitte a párt önkéntes feloszlatását és így a mozgalom elvesztette forradalmi vezető erejét. V. I. Jerome az 1947. évi kulturális konferencián tartott programbeszédében a következőképpen értékelte ezt az eseményt: „A browderizmus aláásta a munkásosztály és a nép művelődésének alapjait, amikor átengedte e téren is a vezetést a „felvilágosult" monopolkapitalizmusnak . . . Mivé is lehetett volna az eszmék terén, az elmélet frontján vívott osztályharc, midőn az osztálybéke, a válság nélküli kapitalizmus, és a békés imperializmus ábrándját festették perspektívaként elénk? Válaszunk csak az lehet, amit az események tragikus módon be is bizonyítottak: likvidátor álláspont volt ez l"*

1 Az első két amerikai írókongresszuson természetes módon jelen voltak a forradalmi erők és a kommunista párt, sőt, éppen ők szabták meg a viták irányát; a harmadik tanácskozáson 1939 júniusában, és a negyediken 1941 júniusában már alig észlelhetjük jelenlétüket. Mindkét rendezvényt a politikai kérdésektől való tartózkodás és a tisztán és elvontan »• NBWTOK ARVIN : The Democratic Tradition in American Letters. The Writes in a Changing World. 34. *• V. J. I KHI IM c Kultur in einer sich ändernden Welt. Berlin, 1949. 79.