Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez

Stewart, Genevieve Taggarc, Jean Starr Ur termeyer, Carl Van Dören és Ella Winter nevét. Arra is törekedtek a szövetség vezetői, hogy a New-York-centrizmus helyett nagyobb szerephez juttassák a helyi szervezetekben jelentkező regionális sajátosságokat. S noha a League of American Writers elnevezést megtartották, de ugyanakkor hét vidéki bizottságot választottak, akik képviselőik kiküldésével támogatták aztán a New York-i National Council-t. A második kongresszus ugyanolyan mértékben nemzetközi jellegű volt, mint az első. Különösen nagy várakozással tekintettek a tanácskozásra a német antifasiszta írók és intellektuelek, mivel a központi téma egyértelműen és hangsúlyozottan a fasizmus elleni tudatos művészi elkötelezettség volt. Ernst Toller, Albert Einstein és Thomas Mann támogatásukról biztosították a kongresszust. A spanyolországi Nemzetközi Brigádban harcoló német írók táviratot küldtek a következő szöveggel: „Amerikai író-bajtársaink! Támogassátok teljes erővel, szóban és írásban a harctéren folytatott küzdelmünket! Salud!"

48 A „Kultúra Védelméért Szövetség" angol szekció nevében C. Dey Lewis írta: „Bizalommal tekintünk országotokra, amelynek nagyszerű hagyományai őrzik a demokrácia és szabadság eszméit, s reméljük támogatásotokat és együttérzéseteket a fasizmus elleni harcban, amely az angol írók számára napról napra égetőbb kérdéssé válik."

49 A kínai népfrontmozgalom képviseletében H. C. Tao beszélt a kínai forradalmi irodalomról és az írószervezetek munkájáról. A szónokok referátumaikban és felszólalásaikban éles elemzés alá vetették a világ legkülönbözőbb országaiban mutatkozó fasiszta jelenségeket, kimutatták ezek hatását a kultúrára, az irodalomra, s a kritikai vizsgálat során fogalmazták meg saját antifasiszta álláspontjukat. A Spanyolországban folyó harc állt természetesen a delegátusok érdeklődésének középpontjában, ezért nagy figyelemmel hallgatták meg a világos antifasiszta állásfoglalásukkal kitűnő polgári előadókat; Archibald MacLeish Spanyolország és az amerikai író címmel adott elő, Martha Gellhorn Harcoló irók Spanyolországban Ernest Hemingway pedig az író és a háború kapcsolatáról szólt. Foglalkoztak az előadók a német, az olasz, a portugál irodalom helyzetével, s a dél-amerikai kulturális viszonyokkal. A kongresszus másik nagy témaköre az irodalom és kultúra haladó, demokratikus-humanista hagyományaihoz való viszony volt, természetesen szoros összhangban az antifasizmus témájával. A fasiszta ideológia teljes mértékben tagadta a demokratikus és humanista tradíciót, üldözte és elűzte hazájukból e hagyomány legjelesebb korabeli képviselőit. Ez a tény fokozottan a nemzeti hagyományok és a világkultúra humanista értékeire fordította az amerikai haladó értelmiség figyelmét. Ez a „demokratikus eszmélkedési folyamat" sok amerikai író számára komplikált dolognak látszott. Le kellett ehhez győzniök a korábbi felfogásukat, ki kellett terjeszteni szemhatárukat az össznemzeti és nemzetközi irodalomra, annak legkülönbözőbb irányzataira. Newton Arwin előadása az amerikai irodalom demokratikus hagyományairól szemléletes képet nyújt e fáradozásokról, s erről tudósít az a bevezető is, amelyet Joseph "The Writer in a Changing World. Ed. by Henry Hart. New York, 1937. 200. "Uo. 202. 19* 291