Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra
mellett, a különböző szemléletek összeütközéséből kialakítandó helyes irodalomszemlélet érdekében: „Ebbe a lapba a művészet sokféle hangján lehet írni, itt a legellentétesebb felfogásokat kifejthetik az írók a maguk felelősségére. Ez hozzájárul az eszmék tisztulásához". 84 A proletárforradalom utolsó napjaiban, „egy ifjúmunkás" levelének közzétételével zárult a magyar avantgárdé irodalom körüli vita. írásában, amely egy vidéki lap hasábjain látott napvilágot, élesen szembeszállt a Ma törekvései ellen a nevetségessé tétel eszközével harcoló ízléstelen és komolytalan eljárással. Az ismeretlen ifjúmunkás szavai a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának megértéséről és annak támogatásáról tanúskodnak: „A kapitalista világban ezen eljárás: a gúnnyal való harc, ha nem is jogosult, de érthető volt — írja —, hisz a tömegeket, amelyek a gazdasági rend hibájából kultúra nélküliek voltak, főképp a gúnnyal lehetett „megfogni" és vezetni az újítások ellen. A gúnyba bele lehetett fullasztani a forradalmi törekvéseket, amelyek már produkáltak, vagy később produkálhattak volna valamit. Hiszen a kulturálatlan tömeg alapjában véve az újítások ellen való és konzervatív. Most ezek az idők elmúltak! Az a tény, hogy valami új és az emberek nagy része előtt érthetetlen, nem lehet sem érdem, sem pedig elítélhető és legkevésbé kigúnyolható dolog. Az új törekvésekről vitázni kell és beszélni róluk, és az a viták kohójában vagy elég, vagy diadalmaskodik ... Ami a Ma íróit illeti — folytatja fejtegetéseit az ismeretlen ifjúmunkás —, tudjuk, hogy ezeknek egy része nagyon is elvetette a súlykot és a maga irányát rá akarta erőszakolni a tömegekre. Akinek ez a kultúra nem tetszik, küzdjön ellene úgy, hogy más kultúrát terjesszen és tegyen közkinccsé. Az egyén majd eldönti, melyik kell neki, melyik versre rezonál, Rozványira, Peterdire vagy Komját Aladárra, Kassákot olvas, vagy Szomory Dezsőt." 85 Kassák, mint láttuk, politikai és irodalmi szempontokat egyaránt hangoztatva védte a maga — a viták hevében bizonyos mértékig megmerevedő — álláspontját. A hagyatékában fennmaradt, a Tanácsköztársaság utolsó heteiben keletkezett felhívása (A világ új művészeihez!), az „aktivista művészek nevében" ismét hitet tesz a kommunizmus végcéljainak vállalása mellett, de ugyanakkor korábbi fenntartásait is megismétli, és így nézőpontja megmerevedéséről tanúskodik. 66 A Ma szépirodalmi termésében viszont - miként erre Szabolcsi Miklós is rámutatott — „a helyzet nyomására egy, a direktebb forradalmi feladatokkal összefüggő, közvetlenebbül agitáló és lázító, ugyanakkor formailag bizonyos szempontból higgadó" hangvétel vált uralkodóvá. 67 M L'o. 682. M Néhány szó a Máról. Egy ifjúmunkás levele. Magyar Alföld, 1919. júl. 30. •* E felhívást, amely tördelt nyomdai levonatban maradt fenn Kassák Lajos hagyatékában, egy „aktivista almanach elé" szánta a szerző, amely azonban már nem jelenhetett meg; Kassák egy későbbi időben a levonatra utólag rávezetett megjegyzése szerint „a kiáltvány megjelenését a közoktatásügyi népbiztosság megtiltotta". A hagyatékban fennmaradt egy „Aktivista művészet című album" 1919. július 21-én keltezett értesítő lapja a Közoktatási Népbiztosság Szellemi Termékek Országos Tanácsa termelési osztályától, amely szerint a „Korrektúra: bemutatandó Kassák Lajos elvtársnak, mint kiadónak". A „betiltásnak" ekkor tehát még nincs nyoma. Vö. SVÉD LÁSZLÓ: I. m. 179. L. az 53. sz. jegyzetet. • 7 SZABOICSI MIKLÓS: A Tanácsköztársaság irodalma. (Problémák és tanulságok.) Kritika] 1969. 4. sz. 6.
