Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez

új világ ez! Valóban! Amen! S erősen reméljük, hogy semmi komoly kár nem éri e vállalkozást, mert különben valami friss, különleges, új, valami jövőt ígérő tűnne el az emberiség szeméből, érzékeiből és reményeiből."

23 A szovjetunióbeli utazás kétségkívül mélyreható élményt jelentett Dreiser számára, élete végéig elkötelezte őt a Szovjetunió ügye mellett, s megteremtette barátságát a szovjet írókkal. Minderről számtalan nyilvánosan elhangzott szimpátia- és szolidaritási nyilatkozat tanúskodik, nagyszámú levelezés, publicisztikai munkák (Dreiser főleg a 30-as évek közepétől számtalan cikket tett közzé a szovjet sajtóban), de szépirodalmi alkotás is, gondoljunk csak az Ernita című elbeszélésre az A Gallery of Women (1929) kötetben. Ez az irodalmi női portré különleges helyet foglal el a progresszív amerikai irodalomban. Dreiser néphez kötöttsége, hite a valódi emberi értékekben már korábban is teremtett Roberta, az Amerikai tragédia fiatal munkásnője személyében oly hőst, aki nehéz munkától és nélkülözésektől terhes életével, meleg egyszerűségű és természetes közvetlenségű érzelmi megnyilatkozásaival „az amerikai nép felemelkedő erőinek példaképe"

24 volt, de mégis Ernita figurájában sikerült tulajdonképpen először megteremtenie amerikai írónak egy kommunista, helyesebben egy kommunista nő reális alakját. Dreiser elbeszéléseiben egy emancipált amerikai nő életútját rajzolja meg, aki egy hosszan tartó és bonyolult fejlődési folyamat során lerázza magáról a kapitalista társadalmi rend külső és belső láncait, és a Szovjetunióban — ahol először a világon valósult meg a nők teljes egyenjogúsága — eljut személyisége teljes kibontakozásához. E folyamat eredménye persze csak időleges, hiszen a fejlődés és a tapasztalatok útja szükségszerűen lezárul ott, ahol a szerző elhagyja őt s a Szovjetuniót, de a perspektíva világos és félreérthetetlen marad. E nő történetében nem csupán csak egy egyéni sorsot világított meg Dreiser, hanem a személyiségbe belesűrítette egyszersmind az Októberi Forradalom előtti és utáni amerikai munkásmozgalom leghaladottabb része döntő tapasztalatait. Dreiser e művében a szocialista realizmus pozícióiról indul ki, éppúgy, mint következő esszékötetében (Tragic America, 1931), ahol a gazdasági világválság nyomán az amerikai társadalomban kelt ellentmondásokat elemzi, s nem egyszer közvetlen hivatkozással a Szovjetunióra, javaslatokat tesz egy igazságos társadalmi rend érdekében bevezetendő változtatásokra. Dreiser személyes elkötelezettsége a munkásosztály ügyéhez számtalan formában közvetlenül is megnyilvánul ez idő tájt. Részt vesz a John Reed Clubnak a szovjetellenes uszítás leküzdésére irányuló kampányában, átveszi a „Politikai foglyok védelmére alakult Nemzeti Bizottság" elnöki tisztét, országszerte feltűnést kelt John Dos Passosszal együtt tett látogatása 1931-ben a Kentucky-beli Harlan sztrájkoló munkásainál, tagja lett a „League of Professional Groups for Foster and Ford"-nak, s 1932-ben Kultúra és krízis címmel nyílt levélben fordult az amerikai művészekhez és értelmiségiekhez: támogassák a kommunista párt jelöltjét a küszöbönálló elnökválasztás során. "THIODOK DREISER: Sowjetrussland. Berlin, 1929. 353. L. még: Theodore Dreiser and the Soviet Union 1927- 1945. - A First-Hand Chronicle by Ruth Epperson Kennell. New York, 1969. U MAX SCHRÖDER: Nachwort zu Theodor Dreiser: Eine amerikanische Tragödie. Berlin, 1952. 83«.