Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez

Bizonyosan nem volt minden probléma- és ellentmondásmentes Dreisernek a forradalmi munkásosztályhoz való viszonyában, nem vezetett egyenes út a proletariátus nemzeti és nemzetközi szervezetei stratégiájának és taktikájának megértéséhez, s így csak nem sokkal halála előtt, 1945-ben írta meg híres levelét William Z. Fosterhez: „Életem és alkotó munkásságom vezérelve az ember nagyságába és méltóságába vetett hit volt. Életutam és munkám logikus következménye, hogy felvételemet kérjem a kommunista pártba."

25 Lehetséges, hogy némely proletár-forradalmi író a John Reed Club egyes tagjai, a New Masses szerkesztői számára túlságosan lassúnak és komplikáltnak tűnt fel Dreiser fejlődésének tempója. Türelmetlenek voltak vele szemben, elhanyagolták a vele való együttműködést, s úgy érezték: az amerikai nemzeti irodalom e monumentális óriása árnyékba borítja őket. Ahelyett, hogy az oly írókkal, mint Dreiser vagy Upton Sinclair a haladó irodalom széles frontját igyekeztek volna kibontakoztatni, szűk proletárszemléletre szorítkoztak, s elzárkózásra törekedtek. E beállítottság egy kevés eredményt hozó vitához vezetett, ahol is azt igyekeztek meghatározni: „Mi a proletár művészet?" és „Ki a proletáríró?" A 30-as évek elején nagy lendülettel indult a vita, de még az oly kipróbált és tapasztalt internacionalista és marxista, mint Michael Gold sem találta meg mindig a megfelelő hangot, és nem tudta a megfelelő forradalmán türelmet tanúsítani a potenciális szövetségesekhez, a polgári-humanista, szimpatizáns írókhoz fűződő viszonyában. Noha a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetsége központi lapja bírálta a John Reed Club és a New Masses szektás tendenciáit, Gold még 1934-ben is az alábbi levéllel fordulta FINSZ moszkvai központjához: „Azt remélem, hogy kiadóitok és a kritikusok is megkísérlik, és egy kissé többet tesznek az új amerikai írókért és színpadi szerzőkért, ahelyett hogy örökké és folytonosan csak Sinclair Lewist és Theodor Dreisert propagálnák, akik ma már — úgy tetszik - egy letűnt korhoz tartoznak, mivelhogy a dolgok gyorsan változnak."

2

* John Howard Lawson drámaíró hasonló polemikus hangon ír 1934-ben a New Masses hasábjain a Sherwood Andersonhoz és Theodor Dreiserhez hasonló „primadonnák"-ról, akiket túlságosan „előtérbe állítanak".*

7 "Theodor Dreiser 1945. júl. 20-an kelt levele William Z. Fosterhez. Masses and Mainstream, Dez. 1955. 25. M M3 m M.i »ii H MewAVHapo/iHoro o6 bej im HIHI VI peBO.noitHotiHux niicaTe/iefi. MocKBa, 1969. crp. 482. L. még Nyikoljukin cikkét a MORP amerikai szekciójáról ugyanezen kötetben, továbbá: Béla Illés : Tätigkeitsbericht des Sekretariats des ÍBRL. Literatur der Weltrevolution, 1931. Sonderheft. 22. 17 JOHN HOWARD LAWSON: „Inner Conflict" and Proletarian Art. New Masses, 17. April 1934. - L. továbbá azt a nemzetközi beszámolót, amelyet Louis Aragon, mint a Kultúra Védelmére alakult nemzetközi irószervezet nemzetközi titkárságának képviselője adott az 1939. évi Amerikai írókongresszus számára, s amelyben többek közt ezeket mondotta: „Nem tudom, kedves kollégáim, hogy a múlt évben jól megértették-e, milyen súlyt helyeztünk konferenciánk egy pontjára: hogy a világtörtenelemnek e pillanatában a Párizsban harminc ország képviseletében összegyűlt irók találkozójuk megnyitására és az elnöklésre egy amerikai írót kértek fel és éppen azt az amerikai irót, akinek neve egyszerre kötődik a realizmushoz és ennek az országnak a nemzeti realitásához, azt az Irót, aki egyszerre jelenti az emberi tudásvágyat és annak kifejezni akarását és az embernek a legmagasabbrendfl igazsághoz való felemelkedése vágyát és aki mindezeknek megfelel, mert hazája nemzeti realitásában keresi művének erejét és valódi lényegét -, Theodore Dreiserről beszélek." The Bulletin of the League of American Writers. Congress Issue. Vol. VI. No. 1. 1939. 3.