Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez
ratorral, hasonlóképpen Theodor Dreiser is. De legszorosabban mégis John Reed neve forrt össze a folyóirattal. Ő ismertette meg hiteles módon az amerikai közvéleményt azokkal a forradalmi eseményekkel, amelyek Oroszországban végbementek, s amelyekről a polgári sajtó torz képet festett. John Reed újságíró volt, aki közvetlenül összekapcsolta sorsát a munkássággal már 1913 14-ben a patersoni (New Jersey) és a ludlowi (Colorado) osztályösszecsapások során, részt vett a mexikói parasztok és földmunkások felkelésében; s 1917-ben lelkesen vállalkozott arra, hogy a Masses küldetésében az újkor leghatalmasabb társadalmi átalakulásának színhelyére siessen, s ott legyen szemtanúként az események valamennyi döntő fázisában. Midőn 1918 áprilisában visszatért az Egyesült Államokba, hogy tanúként részt vegyen a The Masses kiadói ellen indított perben, nem rendítette meg sem a háborús hisztéria, sem az országot lázként elöntő kommunistaüldözés; ellenkezőleg, még nagyobb elszántsággal törekedett arra, hogy honfitársainak elmondja a teljes igazságot a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Mindenekelőtt pedig megírta az amerikai hatóságok által elkobzott jegyzetei visszaszerzése után halhatatlan könyvét (Ten Days That Shook the World, 1919), amelyet Lenin az általa írt előszóban az egész világ munkásainak figyelmébe ajánlott, ,,mert a valósághoz híven és .. . igen elevenen ismerteti azokat az eseményeket, amelyek annyira fontosak annak megértése szempontjából, hogy mi a proletárforradalom, mi a proletariátus diktatúrája", 18 s amelyről úgy vélekedett, hogy azt minden nyelvre le kellene fordítani. Reed művészi riportázsával egyszersmind megalkotta az első szocialista realista amerikai művet, amely a későbbiekben is mintaképül szolgált a világirodalomban valamennyi beszámolóhoz és híradáshoz a Szovjetunióról. Nem csodálható tehát, ha Egon Erwin Kisen is Reedre hivatkozik, midőn a „riportázst mint művészeti és harci formát" kívánja érvényesíteni, 19 s Reed könyvének 1927-es berlini kiadásához írt előszavában így ír: „Nem véletlen, hogy John Reed és Larisza Reissner a meztelen tényekből és a nyers valóság eseményeiből olyan könyveket írtak, amelyek feszültségteremtésben és felrázó erőben maguk mögött hagyják a valaha is volt regényirodalom túlnyomó többségét, s csak azokkal a regényekkel hasonlíthatók össze, amelyek kortörténetileg döntő jelentőségüket ugyanabból a forrásból merítik, mint az ő könyveik: az igazság kérlelhetetlen visszaadásából és a kompromisszumok nélküli szociális akarat felmutatásából." 10 Reed fiatalon halt meg, s ott talált nyughelyet, ahol a legszívesebben időzött — a Kreml falainál. Albert Rhys Williams, aki maga is több útibeszámolót írt a Szovjetunióról, ezt írta egy életrajzi jegyzetében egykori harcostársáról: „Szovjet-Oroszországban ezrek és tízezrek adták életüket a szocializmusért, az Egyesült Államokban kevesen kerültek így szembe a Lenin előszava az 1919-es kiadáshoz. Magyarul: LENIN: Művei. Bp. 1973. 36. köt. 532. *• EOON EEWIN KIACH: Reportage als Kunstform und Kampfform. Zur Tradition der sozialistischen Literatur in Deutschland. Berlin, 1967. 72») 723. »• EOON LEWIN KIBCH: Vorwort zu John Reed: Zehn Tage, die die Welt erschütterten. Berlin, 1927. VI.
