Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Eberhard Brüning: Az amerikai szocialista irodalom történetéhez
kérdés tisztázásának. Csak néhány példa a sok közül: „Mi a proletár művészet és irodalom?" — „Mi a kapcsolat író és társadalom között?" — „Mi a munkásosztály forradalmi írói és a progresszív polgári írók közötti szövetség jellege?" — „Miképpen befolyásolja az amerikai írók művészi alkotótevékenységét egyrészről a Szovjetunió léte, másrészt az a tény, hogy a fasizmus és az imperialista háborús uszítók a békét fenyegetik?" E kérdések megválaszolásának internacionalista jellege, s az a törekvés, hogy állandóan figyelembe vegyék a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait a kulturális övezetben, biztosította a hazai érdeklődést és tekintélyes hatást keltett külföldön is. A New Massest éppúgy ismerték és olvasták Európában (különösen a Szovjetunióban, Németországban, Franciaországban és Angliában), mint Kanadában, Közép- és Dél-Amerikában. Érthető tehát, hogy önálló képviselettel vett részt a John Reed Club mellett 1930-ban a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetsége konferenciáján Harkovban. Felelősségteljesen végzett munkájuk tudatában értékelték tevékenységüket a résztvevők (Fred Ellis, Michael Gold, William Gropper, Joshua Kunitz, A. E. Magil és Harry Alan Potamkin) a plénumról tudósító cikkükben, egyúttal már kötelezettségeik tudatában: „A két angol küldött nem képviselt semmilyen szervezetet, mivel Angliában még nincs forradalmi írószövetség; de kifejtették szándékukat, hogy lerakják egy ilyen szervezet alapjait, s létrehoznak egy proletár kulturális magazint, mindehhez pedig számítanak az amerikai John Reed Club és a New Masses segítségére." 16 A harkovi konferencián Michael Gold előadást tartott a modern amerikai irodalomról, s aláhúzta ebben a függetlenségi harc és a polgárháború idejére visszanyúló forradalmi nemzeti tradíciók jelentőségét. A New Massesről így szólt: „Folyóiratunk közel áll a Kommunista Párthoz, követi a párt vonalát s részt vesz minden olyan kampányban, amelyet a párt kezdeményez. Példányszámunk nem nagy, mindössze 7000. De nem nagyzolás, ha azt mondjuk, hogy ez a szám napról napra növekszik. Folyóiratunk eljut a felsőbb tanintézetekbe, s jelentős befolyást gyakorolt a munkásifjúság progresszív rétegeire. Mi küldtük egykor John Reedet Oroszországba, hogy tudósítson bennünket a forradalomról. A Tíz nap, amely megrengette a világot először nálunk jelent meg. Lapunkat betiltották, amikor felléptünk az első világháború ellen, ettől kezdve új címet adtunk neki. így vagy úgy, húsz éve él a folyóirat már, s ma is kiadjuk; az idő és a növekedés ellenére, úgy érezzük: a New Masses még mindig ifjú és forradalmi lap." 17 S valóban, a folyóirat komoly tradícióra tekinthetett vissza. Az 1911-ben alapított The Massest követte, amely 1918-ig állt fenn, ezt folytatta a The Liberator (1919—1924), s mindkét lap a háború előtt és alatt is a haladó és forradalmár írók és művészek „gyülekezőhelye" volt, s a szerzők sorában ott találjuk neves polgári írók mellett a szocialista világirodalom oly neves képviselőit, mint John Reed, Upton Sinclair és Michael Gold. A radikális és haladó amerikai irodalom „ősapja", Walt Whitman barátja és titkára, Horace Träubel szintén szoros kapcsolatban állt mind a The Masses-sel, mind a The Libeu The Charkov Conference of Revolutonary Writers New Masses, February 1931. 7. 17 MICHAEL OOLD: Literatur des zeitgenössischen Amerikas. Literatur der Weltrevolution, 1931. 2. 117.
