Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között

először 1928-ban a l'Humanité hasábjain látott napvilágot, az írót kiutasították Franciaországból. Drzewiecki munkássága talán nem volt olyan imponáló, mint társaié, de cikkei és irodalmi kritikái, valamint a munkanélküliségről szóló regénye, a Kwasniacy

54 (Megsavanyodottak), értékes műnek számítottak a hazai irodalmi körökben. St. R. Stande szintén számos kötetet tett már közzé.

55 Olyan írókról volt tehát szó, akik kedvező légkör esetén eredményesen befolyásolhatták volna a lengyel emigráció kulturális életét, ténylegesen hozzájárulhattak volna annak megélénküléséhez és a színvonal emelkedéséhez. Az „öregek" felé hajlottak, a „fiatalokkal" való együttműködésük során viszont többször éles konfliktusba kerültek ezekkel. A lengyel környezetbe való beilleszkedésük gyakran lehetetlennek, vagy csak átmenetinek látszott. Szinte mindegyikük vereséget szenvedett valamilyen módon, ez elszigetelődésükhöz vezetett. Bruno Jasieiíski Moszkvában telepedett le (két évvel később ezt tette St. R. Stande is). Jasienski hajlamos volt arra, hogy a moszkvai körökben szerzett tapasztalatokat általánosítsa az egész szovjetunióbeli lengyelségre, s az itt élő emberek nézeteit és intellektuális színvonalát úgy tekintse, mint ami az itt élő lengyel értelmiségre általában jellemző. Több mint valószínű, hogy ebben rejlik az a nézeteltérés, amely közte mint a Kultúra Mas főszerkesztője és az újonnan alakult szerkesztőség többi tagjai, valamint az olvasók többsége és közte támadt. Több oldalról kezdték bírálni Jasieiíski szerkesztői elképzeléseit, majd politikai természetű támadásokat intéztek ellene, végül hozzáláttak annak a könyvének, a híres Pale Paryznak a kritikai megsemmisítéséhez, amelynek a kiadása közvetlenül szerepet játszott a Szovjetunió iránti mély barátságában. Ezt a fantasztikus víziót, amely Párizsban játszódik és a forradalom győzelméről és a kapitalista rendszer összeomlásáról szól, helyenként az expresszionista költészet sikolyaival és hiperboláival, ezt a mindent egy fókuszba gyűjtő regényt, amely időben és térben tudatosan leszűkített keretek között mutatja be a korabeli világ leglényegesebb problémáit, és amely megbotránkoztató, sőt sok bírálója szerint a megjelenése maga is botrány, lázítás és felhívás, nos ezt a művet a lengyel körök számos képviselője ideológiailag ellenségesnek tartotta. Az elhajlás vádjától, bizalmatlanságtól s a környezete gyűlöletétől meggyötört Jasienski meg volt fosztva minden lehetőségtől, hogy közvetlenül együttműködhessen honfitársaival, ezért az orosz proletár írókörökhöz kö/cledett, akiktől viszont elismerést, támogatást és jóindulatot kapott. A honfitársai körében szerzett keserű tapasztalatait az emigráció torzulásainak terhére írta. Arra törekedve, hogy teljes állampolgárságot nyerjen a ** HENRYK DRZEWIECKI: Kwasniacy. (Regény.) Warszawa, 1934. Drzewiecki a Szovjetunióban különösen mint novellista tűnt föl, számos novellája jelent meg a Kultúra Mas hasábjain. ** Stanislaw Ryszard Stande mielőtt a Szovjetunióba költözött, a már emiitett Tri Salwy mellett három verseskötetet is megjelentetett már: Mloty. Lwów, 1921 - Rzeczy i Ludzie Krakow, 1925, valamint Na pewno My. Berlin, 1928. Ez a kötet megjelent a lengyel haloldali Dzwignia folyóirat kiadásában is. 1937-ig a Szovjetunió területén nyolc verseskötetet jelentetett meg orosz, ill. lengyel nyelven, és az orosz és szovjet költők es prózaírók t-'gesz sorát forditntta le