Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között
fejlődésnek indult az ott már 1925 óta meglevő, a Proletár írók Belorusz Társaságának keretei között működő Lengye! Szekció, mely korábban csupán a tudományos és kulturális ismeretterjesztés kérdéseivel foglalkozott. Hasonló folyamat figyelhető meg a szintén már korábbról Ukrajnában működő „Molodniak" Lengyel Szekciója munkájában. Mint a Kultúra Mas alcíme hirdeti, ez a Trybuna Radziecka kiadványaként jelent meg, „a Proletár írók Összszövetségi Egyesülése Lengyel Szekciójának a kulturális forradalom ügyeivel foglalkozó, havonta megjelenő központi orgánumaiként. Kezdetben a lap arra törekedett, hogy az emigrációban élő lengyel haladó írókhoz szóljon az egész világon, azonban hamarosan lemondott erről a nagyszabású, de nem sok realitást mutató elképzelésről. A lap olyan kiadványként jelölte meg magát, amely a szocialista nevelés pártos eszköze, s a társadalomban lezajló eszmei folyamatok elemzésére szolgál. Voltak olyan elképzelések, hogy fenntartják a kapcsolatokat a hazai körökkel, s ezzel megteremtik az eljövendő lengyel szocialista kultúra alapjait. Ugyanakkor igen élesen napirendre tűzték a „mindenfajta elhajlás elleni" küzdelmet, igen nagy helyet szenteltek ennek a lap mindennapi életében. Ez a konkrét politikai helyzetből következett, de abból is, hogy a Kultúra Mas szerkesztőbizottsága nem volt egységes. Olyan írók és irodalmárok mellett, akik fenn akarták tartani a folyóirat irodalmi és kulturális jellegét, részt yettek a munkában politikusok, propaganda- és pártmunkások is, akik viszont a közvetlen propaganda céljaira akarták felhasználni a lapot, legalábbis arra törekedtek, hogy a publikációkat tartalmileg kifejezetten politikai tendenciák céljaira használják fel. 1930-ban, miután W. Wandurski és B. Jasienski a Szovjetunióba érkezett, majd miután az alkotó körökben bizonyos átszervezés és koncentráció következett be, kifejezett erősödés és fejlődés figyelhető meg a lengyel kulturális intézmények munkájában. Ekkor erősödött meg újólag a vita a lengyel proletárkultúra kérdései körül is. De ez a vita már másként zajlott, mint az előző. Előzőleg a vita nagyon konkrét volt, rendszerint egy-egy író tevékenységét, vagy egy meghatározott publikáció konkrét bírálatát jelentette. 1930—1931 fordulóján alaposabban kezdtek foglalkozni I problémákkal, bizonyos általánosításokra tettek kísérletet, megpróbálták a korabeli kulturális folyamatok törvényszerűségeit megragadni, és a nézetek integrációjára törekedtek a proletár kultúra és irodalom témájában. A Kultúra Mas megalapítása jelentősen megkönnyítette a helyzetet, a vitát állandósíthatta, s az irodalmi anyagok publikálásával kézzelfoghatóbbá is tette azt. A kibontakozó vitában egy pontban elvileg mindkét fél megegyezett, tudniillik, hogy a korabeli lengyel kultúra és irodalom proletár jellegű kell, hogy legyen. A kultúrmunkások egy csoportja - többek között Jan Neyman, Henryk Politur, 4 « S. Dobrzynski - azt állította, hogy a proletárirodalom és művé«• Henryk Radziejowski (szül. 1899) használta a Henryk Politur fedőnevet. 1918-ban lepett be a Lengyel Szocialista Pártba, majd ezt követően a Lengyelországi Kommunista Munkáspártba. 1919-től élt a Szovjetunióban. Aktivan részt vett a polgárháborúban. Egy ideig főszerkesztője volt a Sierp cimü lengyel lapnak és az SZK(b)P Kijevi Területi Bizottsága Lengyel Irodájának volt a vezetője. 1929-től az Ukrán Tudományos Akadémia mellett működő Lengyel Kulturális Intézet lengyel irodalomtörténeti katedráját vezette.
