Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között

így a kultúra egész, bonyolult problematikáját is, a szocializmus védelme és megerősítése feladatának. Ebben a kérdésben az „öregek" és a „fiatalok" egyébként teljesen egyetértettek. A korabeli viták középpontjában álló fő kérdésben — a proletárirodalom koncepciója kérdésében — sem mutatkoztak alapvető nézeteltérések. Ebben az időszakban csupán bizonyos esztétikai nézetkülönbségekről beszélhetünk, ezek elsősorban a különböző szovjet írói csoportok által képviselt irodalmi programok eltérő értékelésében mutatkoztak. Bár a „fiataloknál" találkozhatunk a Kuznyica csoport bizonyos esztétikai alapelveinek átvételével, mind pedig az Oktyabr csoport és az általuk hirdetett jelszavak, mint a „munka irodalma", a „hétköznapok realizmusa", az „eleven ember" modellje erős hatásával, irodalmi kísérleteik valójában mégsem tudtak túllépni a proletkult fejlődési vonalát folytató csoportok tevékenységén. Az a tény, hogy a fiatal lengyel írók semmilyen érdeklődést nem mutattak a szovjet irodalomban jelentkező avantgárdé irányzatok iránt, elsősorban a Proletkult teoretikusainak hatásával magyarázható. A „tartalom elsődlegessége a formával szemben" oly tézissé merevedett, hogy ez sok esetben a formai kísérletek teljes tagadásához vezetett. Az a tény, hogy a lengyel lapok következetesen hallgattak a LEF-ről, az imaginizmusról és a konstruktivistákról, azt valószínűsiti, hogy maga ez a hallgatás meghatározott esztétikai tendencia megnyilvánulása. A proletkultos hajlamok mellett ez az óvatoskodás az avantgardizmussal szemben, e körök bizonyos intellektuális gyengeségeit is tükrözi. Ezek a korabeli költészetben jelentkező újító tendenciák nemcsak az olvasók számára látszottak érthetetlennek, hanem az alkotók többsége is az értelmetlenséggel határosnak tekintette őket. Feltehető, hogy a Szovjetunióban élő fiatal lengyel írók társadalmi hovatartozása, olvasóközönségük befolyása határozta meg fő vonásaiban az orosz irodalmi csoportosulásokhoz fűződő kapcsolataik jellegét. A „fiatalok", mint irodalmi csoport, először 1927-ben jelentkeztek a Glos Mlodziezy kiadásában Kijevben megjelent Skry versgyűjteménnyel. Az almanach túlnyomó részében olyan fiatal költők verseit hozta, akik már előzőleg jelentettek meg írásokat folyóiratokban, irodalmi mellékletekben. Ez a publikáció alapvető fordulatot jelent a szovjetunióbeli lengyelek kultúrpolitikájában és irodalmi működésében. A könyvet megelőzően jelent meg a „fiatalok" első hivatalosan közzétett programja, amelyben, többek között, az alábbiak olvashatók: „Fiataljaink egy csoportja, akik költészetükkel a dolgozókat akarják szolgálni, már kapott bizonyos segítséget, és további segítséget remél kiadóinktól, a szovjet-lengyel társadalomtól. A szomszédos úri Lengyelországban üldözik az írói igazság élő szavát, az olyan tehetséges költőket, mint Wandurski, Broniewski, Stande. Szétkergetik a munkások színjátszó csoportjait, mert a művészet a munkásság kultúrájának és tudatának színvonalát kívánja emelni. A Skry nem szerzői aláírás, célunk nem a míves fordulatokkal való zsonglőrködés, nem a forma és a stílus választékossága. A kötetben megjelent összes yers a társadalmi életet tükrözi, szerzői elsősorban a forradalom ügyét kívánják vele szolgálni. A lengyel ifjúságra jellemző őszinteséggel és lelkesedéssel rögzítjük azokat a változásokat, amelyek az életünkben végbementek.