Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között
nyomta bélyegét, hogy nem tudta eldönteni: milyen társadalmi réteghez is szól. Hol az értelmiséghez szóló politikai magazin formáját öltötte, hol kulturális ismeretterjesztő jellegű volt, ismét máskor mint a legszélesebb tömegekhez szóló népszerű folyóirat jelentkezett. A Éwit alcímében szereplő „irodalmi" jelző sokkal inkább stilisztikai díszítésnek tűnik fel, mely inkább csak a szerkesztőség ambícióit fejezi ki. Mindenesetre értékelni kell a tényt, hogy létrejött egy olyan folyóirat, amely, ha nem is túl gyakran, de közölt valamit a hazai irodalmi termésből, átvett néhány otthon megjelent cikket és publikált a Szovjetunióban élő lengyelektől is néhány verset és prózát. Itt került közlésre Maria D^browska Szklane konie (Üveglovak) című novellája, és Wladyslaw Broniewski Robotnicy (Munkások) című verse. De ez a folyóirat tette ismertté és hozta közel az olvasókhoz B. Jasienski, St. R. Stande, W. Wandurski nevét. Aáwit helyét 1927-ben, a Trybuna Radziecka foglalta el, ez szintén illusztrált társadalmi, politikai és irodalmi hetilap volt, amely kezdetben az SzK(b)P Központi Bizottsága mellett működő Központi Lengyel Iroda orgánuma volt. A folyóirat 1938-ig állt fenn, és elsősorban arra törekedett, hogy szervezze a kulturális és irodalmi életet a lengyelség körében, és nem tekintette magát kifejezetten irodalmi folyóiratnak. Ezen az irányvonalon nem változtatott a szerkesztőség akkor sem, amikor a Trybuna Radziecka 1929-ben újság formáját öltötte. A Swit folyóirat megszűntével lezárult a Szovjetunió területén élő lengyelek kulturális tevékenységének első időszaka. Végét jelentette ez egyúttal a lengyel proletárkultúra koncepciójának is, amely a viharos forradalmi években született, át volt hatva patriotizmussal, s szorosan összefonódott a romantikus hagyományokkal. Kialakításában olyan jelentős kultúrpolitikusok játszottak szerepet, mint Karol Radek, 18 Julian Lenski vagy Stefan Heltman. ők voltak a hangadók az ebben az időben zajló, meglehetősen élénk vitákban. A Szovjetunióban kialakult lengyel irodalom politikailag kezdettől fogva a forradalmi harc mellett kötelezte el magát. 1918—1927 között törekvései igen széles körökre terjedtek ki, szólni kívántak mind az Szovjetunióban élő lengyelekhez, mind pedig a hazai olvasókhoz. Mindazok számára írtak, akik harcolni kívántak „az új Lengyelországért", „az új társadalmi rendért", azoknak, akikhez közelállt a forradalom ügye. Ekkor még nem stabilizálódott annak a lengyel kisebbségnek a száma, amely úgy döntött, hogy a Szovjetunióban marad. Az Oroszországban élő lengyel elem eszmeileg igen differenciált volt, a korabeli lengyel szervezetek és politikai csoportosulások igen különbözően képzelték el a független lengyel állam megalakulását. A kommu(bolsevik) Párt Központi Bizottságának titkára volt és az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága mellett működő Lengyel Iroda tagja. Dolgozott a Kominternben s a Nemzetközi Vörössegélynek, a MOPR-nek egyik megalakítója volt. Karol Radek, igazi nevén Sobelton (1885-1939). A lengyel és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja, a mozgalom egyik kiváló elméleti szakembere. 1919 - 1924-ig az OK(b)P Központi Bizottsága, a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága Elnöksége és az OK(b)P Központi Bizottsága mellett működő Lengyel Iroda tagja, az Izvesztyija egyik társszerkesztője.
