Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Krystyna Sierocka: A lengyel emigráció irodalmi tevékenysége a Szovjetunióban 1918-1939 között

KRYSTYNA SIEROCKA A LENGYEL EMIGRÁCIÓ IRODALMI TEVÉKENYSÉGE A SZOVJETUNIÓBAN 1918-1939 KÖZÖTT A szovjetunióbeli lengyelség Már az első világháború előtt igen nagy számban éltek Oroszországban lengyelek. Sok volt közöttük a műszaki értelmiségi, tisztviselő, kereskedő és orvos. Saját iskoláik, klubjaik, könyvtáraik és társaságaik voltak, több újság jelent meg lengyel nyelven. A háború következtében menekülők és áttelepülők tömegei kerültek Lengyelországból Oroszország területére. Csupán a Lengyel Királyság területéről több mint kilencszázezer számkivetett, ezeknek ötven százaléka városi lakos volt. A meglevő lengyel társadalmi és kulturális szervezetek, amelyek kifejezetten a már letelepedett és stabil, főleg értelmiségi lengyel körök meghatározott szükségleteit szolgálták, nem voltak képesek megfelelni az új követelményeknek. Nem tudták kielégíteni azokat az új szükségleteket, amelyeket a sok vonatkozásban megváltozott lengyel emigrációs társadalom várt tőlük. Az oroszországi lengyelségen belül ez idő tájt négy alapvető társadalmi csoport elkülönülésének, kikristályosodásának lehetünk tanúi. Az első csoportot azok a régebben idetelepült parasztok alkotják, akik valaha a jobbágyrendszer túlkapásai ellen kerestek itt menedéket, valamint az 1917 előtt letelepedett lengyel értelmiség, a második csoport a háborús tevékenység következtében kitelepült lakosság, a harmadik a hadifoglyok csoportja volt, a negyedik pedig az a jóval később kialakuló csoportosulás, amelyet a Szovjetunió területén, a politikai üldözések elől védelmet kereső kommunisták és baloldaliak képeztek. Ez utóbbi kifejezetten politikai emigráció jellegét öltötte s bár létszámát tekintve sokkal kisebb volt, mint a többi — számszerű növekedésére csupán a harmincas években került sor — a lengyel emigráció körében a meghatározó, egyesítő és szervező szerepét játszotta. 1917-ben Oroszország területén már körülbelül kétmillió-egyszázezer lengyel tartózkodott, közülük hatszázezer az orosz hadsereg tagja volt. Egy részük az Októberi Forradalom idején aktívan bekapcsolódott a harcba a bolsevikok oldalán. Annak ellenére, hogy 1918-ban, a breszti béke után, a lengyelek igen nagy számban telepedtek haza, még 1920-ban is körülbelül másfélmillió lengyel élt a Szovjetunió területén. A rigai béke következtében 1924 februárjában lezáruló további hazatelepülés (többszázezer személyt érintett), kétségtelenül kulturálisan elszegényítően hatott a Szovjetunióban élő lengyelségre, erősen megritkultak az értelmiség, főként a tanítók, újságírók és kultúrmunkások sorai. Ennek hatása érezhetővé vált a lengyelség sorsának további alakulásában; befolyásolta azokat az eszmei célokat és konkrét akciókat, amelyeket a lengyelség a tudo-