Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

gának, valamint Jindfich Honzl rendezői és Jaroslav Jezek zeneszerzői tevékenységének köszönhető. Kissé más irányból jutott el a politikailag elkötelezett színjátszáshoz Emil Franttéek Burian rendező és zeneszerző. Munkássága a harmincas évek során éri el tetőpontját a D 34 elnevezésű színházban. A költői alkotások közül kiemelkednek Vitézslav Nezval művei (mindenekelőtt az 1924-ben megjelent Pantomim és az 1928-as kiadású Edison), Konstantin Biebl 1925-ös Zlodéjz Bagdadu (A bagdadi tolvaj) című kötete, Jaroslav Seifert 1925-ös kiadású Na vlnách TSF (A TSF hullámain) címen összefoglalt versei és Vladislav Vanéura Rozmamy lét (Szeszélyes nyár) című prózája. A Devétsil eleget tett küldetésének és 1930-ban megszűnt. (A Brünni Devétsil már 1927-ben befejezte működését.) Az 1930—31-es évek során az egykori Devétsilhez tartozó költők egy része, de főként Bedfich Václavek előtt világossá válik a nagy gazdasági krízis és a nemzetközi proletár költészet harkovi konferenciájának hatására, hogy az ún. tiszta művészet a polgári társadalom fikciója csupán. Téved az avantgardista elmélet is, amikor a művészetet kiemeli az ideológia területéről és hatáskörét kizárólag az esztétika vonalára szűkíti le. Václavek válaszolván a Poezie V rozpacich (A költészet a válaszúton) című könyvével kapcsolatos kritikára a következőket mondja: ,,Éppen az az irányzat, mely kizárólagosan az esztétikát hangsúlyozza, vezet a legkönnyebben a művészet elszigetelődéséhez, az erőltetett, túlzott esztétizáláshoz. Ezt azonban le kell győznünk, mindenekelőtt azzal, hogy a művészet foglalkozik a társadalom akut kérdéseivel, s a művész mindenkor kifejezi ezzel kapcsolatos állásfoglalását. Sajátos módszereivel harcol a maga területén a proletariátus győzelméért, s így készíti elő a szocialista társadalmat. Ezért aztán a művészet tárgyának, témájának jelentősége egész más hangsúlyt kap. A tisztán művészi szempontok mellett előtérbe lép az alkotás eszmei tartalma s ez válik döntővé."

10 Vladislav Vanéura fejlődése is a harmincas években jut el az érett szintézis fokára; az irodalmat az élet többi, más területével való összefüggéseiben szemléli. „Az összefüggések szemlélete — írja — a pozitív és negatív kapcsolatok tudata az éppen folyamatban levő akciók tudatosítása, a hagyományok érzékelése és a kitágult horizont érzékelésére alkalmas szemlélet."

11 Vanéura ebben a korszakában az életet tekinti a művészet forrásának és céljának; a mű vészét végső célja és rendeltetése is ez egyben. így újul meg mindenkor az életereje. Az írók körében jelentős visszhangot váltottak ki a világtörténelem eseményei, a hitleri fasizmus hatalomra jutása 1933-ban, a spanyol belső reakció által 1935-ben indított köztársaságellenes támadás, melyet az olasz és német fasizmus támogatott, s az olaszok abesszíniai agressziója. Költőink küldöttsége (F. Halas, M. Malifova, Z. Nejedly, J. Kratochvil) ellátogatott a harcoló Spanyolországba, az írók egész sora ajánlotta fel művét a Spanyol Köztársaság megsegítését célzó antológia megjelentetése alkalmából. »• BED&ICH VÁCLAVEK: O marxistickou estetiku. Tvorba, 1931. febr. 19. 7. tz. 106-107., b 1931. febr. 26., 8. sz. 123. "VLADISLAV VANCUEA: Kontext Mladá kultúra, 1935. márc. 1. sz. 2.