Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

lálkozhatunk, — bármilyen legyen is az összefoglaló „címke"; mint pl. a tiszta költészet, az önrendelkezés jogának költészete, panglobizmus, vagy szimultaneizmus. A poetizmusban Saida a korszellemmel való szoros kapcsolatot, a humort és a tökéletes szakmai alkotás szenvedélyes szeretetét becsülte nagyra. Bizonyos veszélyt látott az új költészet néhány témájának gyakran szerepeltetett alakjainál (a bohóc, a kötéltáncos, a matróz); itt a túldíszítés (dekorativitás) és az egyhangúság fenyegetett. Saida volt az, aki három évvel később az Új proletár költészet című cikkében tudomásul veszi, hogy mégis a poetizmus tükrözi a forradalmi hullám lanyhulását, apadását. „Legyenek bár az irányzat képviselői gondolkodásukban a legőszintébb, legigazabb kommunisták, — költészetük gyakorlata mégis azt az új társadalmi légkört tükrözi, amelyben kialvóban van a régi forradalmi lelkesedés, alább hagyott a lendület."

7 A poetizmus tulajdonképpeni kiáltványának a Host 1924 júliusában utolsóként megjelenő kettős szamának két cikke tekinthető; Teige Poetizmus és Nezval Motorbiciklis papagáj, illetve a költészet műhelytitkai című írása.

8 Teige jellemzése szerint a poetizmus az élet élvezetének művészete, az általános emberi boldogság és kellemes közérzet kialakítója, olyan ajándék, amely nem kötelez semmire és mentes minden következménytől. A poetizmus az érzelmi élet, az öröm és a képzelőerő megmentésének eszköze. A poetizmus képviselői elutasítják a költészet gondolati és elvi tendenciáját. Szerintük a költemény a képzelet játéka, az élet koronájának tündöklő virága. A Devétsil-hez tartozó költők kommunista meggyőződése az egyesület másik vonalán — a konstruktivizmusban — mutatkozott meg. Ez az irányzat az értelmet, a tudományos irányítást hangsúlyozta és magába foglalta a politikai és agitációs hatást is. A poetizmus költőinek elképzelése szerint a művészet feladata, hogy az emberek számára hozzáférhetővé tegye „a világ minden szépségét". Az agitáció szerepét kizárólag a plakátra, a riportokra és politikai nyilatkozatokra bízták. Az új nemzedék neves marxista kritikusa, Bedfich Václavek igen találóan a következőképp jellemzi a poetizmust: „A megelőző proletár-költészet tematikus visszahatásaként jelentkezett, a költeményekből teljesen kizárta a szociális tartalmat, s a „tiszta lírát" részesítette előnyben. A poetizmus a hazai és külföldi romantikus líra továbbfejlesztésére épül. Időlegesen eltekintett témájában a szocialista forradalomtól. Sikerrel oldotta meg jellegének átalakítását, megváltoztatását. Ez a költészeti eszközök gazdagodását, megerősödését jelentette, ami egyben a cseh líra előretöréséhez is vezetett. Nálunk a dadaizmus szerepét is betöltötte, amikor a vidámságot vallotta világnézetének."* A költők kiadásában megjelent több revü is, így a Pásmo (Szakasz) két évfolyama 1925-1926-ban, a Disk két száma 1923 és 1925-ben és a ReD-nek, (azaz a Devétsil Revuejének) három évfolyama. A Devétsil színművészeti tagozataként jön létre az Osvobozené divadlo (a Felszabadult Szinház), amely a harmincas évek során jelentős szerepet játszott az antifasiszta művészetben. Ez a fejlődés Jifí Voskovec és Jan Werich szerzői és színészi munkássáJ F. X. SALDA: Nová proletáfská poezie? Zápisník, 1930 1931. 426 431. •V. NBZVAL: Papousck na motocyklu dili 0 femesle básnickém. •Lásd: Ccská literatura XX stoleti Praha, 1947 116.