Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

a világot, születőben van az új alkotás új rendje. Korunkon átdübörög a háborúk, az osztályharc zaja, a civilizáció süllyed, és a kommunista országok káoszból születnek, olyan káoszból, mint amilyen volt a világ kezdetén. Az irodalmárok elmés és ostoba elképzelései, találgatásai ehhez képest mit sem érnek." A proletár költészet hulláma a cseh irodalomban az 1921 —22-es években éri el tetőpontját. De a Devétsil keretein belül már ebben az időben is felbukkannak nézeteltérések a művészet küldetését illetően és a népi irányzat felfogásában. Wolker számára a munkások soraiból kikerülő olvasóhoz a múlt tradícióinak felhasználásán át vezetett az út, ő Karol Jaromir Erbennek, a romantika költőjének a balladáit tekintette mintának. A Devétsil teoretikusa, Karel Teige, a múlt csökkent értékű, selejtes hagyományainak felhasználásában látta a népi irányzat érvényesülését (varieté, cirkusz, vadnyugati és érzelgős regények stb.). Teige szerint a művészetnek alkalmazkodnia kell a munkásosztály ízléséhez, törekednie kell az érthetőségre és a szórakoztatásra. Teige tudja, hogy az előbb említett hanyatló művészeti zsánerek a polgári művészet selejtjei, de nélkülözhetetlenek s a proletariátus életkörülményei között megfelelőeknek ítéli őket. (,,A vadnyugati indián-történetek, a buffalobillek, nickcarterek, az érzelgős regények, a mozi vásznán a groteszk Chaplin filmek, vagy valamilyen más amerikai filmsorozat, a műkedvelő előadások komédiázása, a varieték zsonglőrjei, a vándorénekesek dalai, a műlovarnők és cirkuszi bohócok, a falusi népünnepélyek, a vasárnapi futballmérkőzések — ez úgyszólván minden, ami a proletariátus túlnyomó többsége számára a kultúréletet jelenti. Az irodalomnak ezek a termékei (sokak szerint csupán csak torzszülöttei) képezik ma ténylegesen az egyedüli és a legsajátosabb népi irodalmat. Ezek valójában silány gyári termékek, de ilyen csúf gyári alkotás az a bútor is, amellyel a munkás a szobáját berendezi, amint a munkásnegyedek lakóházai is az ipari kapitalista nagyvárosok valamilyen selejtjének tekinthetők.")

6 A Devétsil teoretikusai úgy vélték, hogy alkalmazkodniuk kell a nép ízléséhez, még akkor is, ha tudomásul veszik ennek a népnek a korszak által adott körülményeit és esztétikai bizonytalanságát. Itt lesz nyilvánvalóvá a meg nem oldott ellentét. Karel Teige egyrészt tudomásul veszi, hogy a proletariátus jelentős része a polgári művészet selejtjéből elégíti ki kulturális igényeit, másrészt úgy látja, hogy ezekből a „torzszülöttek"-ből nő ki majd az új, szocialista irányú művészet. A Devétsil-en belül fokozatosan új irányzat érvényesül, amely 1924-ben a poetizmus nevet kapja. Az új irodalmi irányzatot F. X. Saida, a neves irodalom-kritikus O nejmladaí poezii éeské (A legifjabb cseh irodalomról) című, 1928-ban megjelent könyvében a következőképpen jellemzi: „Proletár forradalmiság, ezek nem egyértelmű szavak. Ami Wolkernél még közel állt a harchoz és még inkább az alkotáshoz, munkához, - az ma már egyre inkább boldogságot, örömet jelent. Körülbelül így jellemezhetjük a forradalmiságnak azt az átértékelését, amellyel legifjabb költőink második nemzedékénél ta• KAREL TEIOE: Nove uméni proletáfske. Almanach Devétsil. V. Vortel, Praha, 1922. 5-18.