Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

reménytelen volt; a proletár művészet az emberiség boldogulását az emberi lehetőségek keretein belül látja. A felelőtlen mennybenézés helyett — felelősségteljes emberség, a konkrétumnak konkrét változása — ilyen tömö­ren és kifejezően jellemzi Wolker a proletár-művészet céljait. Wolker azt is hangoztatja, hogy minden művészet, amely tudatában van céljának, fel­adatának — tendenciózus. ,,A proletár-művészet e tekintetben minden más művészetnél határozottabb, mivel a többinél jobban ismeri célját, feladatát s ezt a lehető legkonkrétebben fejezi ki... Tendencián természetesen nem néhány politikai tézis versben való megformálását, kifejezését értjük. Szá­munkra a tendencia nem külső máz, hanem szemlélet és belső meggyőződés." Wolker előadása A proletár-művészetről ezzel a proklamációval zárul: ,,A pro­letariátust az új világ dolgozói alkotják. Ennek az új világnak új szépségeit kívánják kimunkálni a művészek." 4 A proletár költészet legkoraibb fázisának verseit nem azért alkották, hogy azokat csendes magányban olvasgassák, pódiumra szánták őket, hogy mun­kásgyűléseken hangozzanak el. Nem véletlen, hogy ebben az időben számos szavalókórus alakul, ezek mutatják be a forradalmi költeményeket. A költé­szetet szónoki vonások szövik át. A munkássághoz fordul felhívásokkal, agitációval, hogy meggyőzze őket: a forradalmi fordulat közel van, kizárólag az embereken múlik, mikor következik be. Stanislav K. Neumannt a proletár­költészethez a technikai civilizáció csodálata és a háború előtti modernizmus nagy példái (Whitman, Verhaeren) vezették. A legifjabb nemzedék elvesztette azt az illúzióját, hogy a technika és civilizáció fejlődése önmagában elegendő lehet a békés élet biztosítására és az egyéniség kibontakoztatására. A fiatalok mindenekelőtt abból az örömből indulnak ki, melyet az egyszerű élet nyújt, s kezdetben a világ jelenségeit inkább érzelmileg, s nem értelmileg fogják fel. Neumann viszont marxista, aki hisz a világ forradalmi úton történő megvál­toztatásában. Wolkeren kívül a kollektivizmus híve és a munkásosztályhoz tartozónak vallja magát Vladislav Vanéura, a jelentős prózaíró is, Az új művészetről szóló cikkében így vall: ,,Korunk társadalmában a munkásosztály produktumán, a proletariátus alkotásán kívül nem találunk értéket .. . Egyedül a munkás­ság és munkája nincs a degeneráltság és a halál szörnyű állapotában. Már csupán a proletariátus osztálya jelenti egymagában az emberiséget, az életet, a világot. A fiatal költők nagy többsége ezért döntött minden feltétel nélkül I kommunizmus mellett. A modern művészek kézművesek gyanánt alkotnak, munkások ők, külön szakmát képviselő munkások, s ebben az értelemben véve mindenekelőtt kommunisták." 5 Az írók és a munkásság tevékenysége közötti párhuzamról s egyben a forradalmi idők költészetének lehetőségeiről szóló megjegyzést találhatunk Jaroslav Seifert A könnyező város (Mésto v slzách, 1921) című verskötetében. Az előszóban mely a Devétsil szignójá­jával jelent meg, azonban stílusával elárulja, hogy szerzője Vanéura - a kö­vetkezőt olvashatjuk: „A költemény nem kinyilatkoztatás, hanem nehezen létrejövő s kicsinyke alkotás, mint a munkás munkája. A forradalom áthatja 4 Jifti WOLKER: Proletáfske uméni Var, 1922. epr. 1. 9. sz. - )IRI WOLKER: Umeni vsedni cï nedélni? Var, 1922. márc. 15. 8. sz. »Nove uméni. Ceské slovo, 1920. júl. 31.

Next

/
Thumbnails
Contents