Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

mint a forradalom és a szocializmus szerepéről vallott nézetekben. Az Irodalmi Csoport ugyanis átvette az expresszionizmus idealista humanizmusát. Tagjai magukat „forradalmi polyfon szocialisták"-nak nevezték. Művészetükkel a proletár új típusát kívánták kialakítani. Felróják a marxizmusnak, hogy a világképet az egyetlen gazdasági tényezőre redukálja. Az osztályok egymással szembeni gyűlölete helyébe pozitív tényezőt: a szociális utópiát és a szenvedő ember iránti szeretet kívánják állítani. A forradalom „humanista" értelmezésétől, illetve a fenntartásoktól és a reform-szocializmustól az Irodalmi Csoport legtöbb tagjának útja a polgári konszolidációhoz és a forradalmi távlatok elhagyásához vezetett. A Devétsil csoportosulással szemben — amely néhány alkotója művében meglehetősen exkluzív arculatot mutatott — az Irodalmi Csoport a müvek érthetőségét és nagyobb hozzáférhetőségét hangsúlyozza. Az Irodalmi Csoport 1921 -1929 között Host (Vendég) címmel folyóiratot adott ki. Ennek összesen nyolc évfolyama jelent meg. Akadt olyan időszak is, amikor ez a folyóirat fogta össze az egész legifjabb nemzedéket. A húszas évek második felében Brünnből Prágába költözött a Host szerkesztősége. Az Irodalmi Csoport stagnál, és a húszas évek végén megszűnik. Tulajdonképpen 1926-tól már nem fejt ki semmilyen tevékenységet s a folyóirat szerkesztése is kihull a kezéből. A legifjabb nemzedék a proletár-művészet szélesebb áramlatának keretében az Irodalmi Csoport mellett további generációs egyesülést hoz létre Devétsil (Kilenc erő) néven. Prágában alapították 1920. október 5-én, de tulajdonképpeni alakulása már az 1919-es évre tehető. Az ismert művészek közül a kezdet kezdetétől részt vesz a Devétsil munkájában Jaroslav Seifert költő, Jindfich Honzl rendező, FrantiSek Muzika és Adolf Hoffmeister festő, Karel Teige lirikus, a német nemzetiségű F. C. Weiskopf író. A Devétsil első elnöke a próza- és drámaíró Vladislav Vanéuralett. Az ifjú forradalmi költészet legjelentősebb képviselője, Jifí Wolker csak később lépett be a Devétsilbe és tagsága csak átmeneti volt. Az egyesület szárnyaként jött létre 1923 decemberében a Brnensky (Brünni) Devétsil. Aktív tagjai közé tartozott FrantiSek Halas költő és Bedfich Václavek, Jaroslav B. Svréek és ArtuS Cemik kritikusok. A Devétsil egyesület csak fennállásának kezdeti szakaszában állt ki a proletár-művészet eszméi mellett. Már az 1922-es év végétől azok az elképzelések, koncepciók érvényesülnek, amelyeket a későbbiek során poetizmus összefoglaló név alatt ismertünk meg. Az ifjú nemzedéknél Jifí Wolker volt a proletár művészet legfőbb teoretikusa; mindenekelőtt A proletár-művészet és A köznapi vagy vasárnapi művészet című tanulmányaiban fejtette ki nézeteit. Ezek a cikkek abból a meggyőződésből fakadnak, hogy a művészet osztályjellegű és a polgári társadalom széthullásával együtt széthullik, megsemmisül a burzsoá művészet is. Az új művészet feladata nem csupán a bírálat, nem is a jövő víziójának felvázolása, hanem a jövőért való küzdelem. Az új alkotó művészet jegyeit Wolker a forradalmiságban, a határozott, céltudatos irányzatosságban, a kollektivizmusban látja (ellentétben a múlt individualista művészeti felfogásával). Wolker elválaszthatatlannak tartja az optimizmust a proletár művészettől. A romantika számára csak az minősülhetett szépnek, ami elérhetetlen,