Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Stepan Vlasin: A cseh szocialista írók szervezetei a húszas és harmincas években

színjátszó, zenei csoportokat, a proletárok ateista szervezeteit, a munkás tornászegyleteket és egyéb hasonló, a kultúra területén működő csoportokat szervezetileg egyesítse. Előfordult, hogy a cseh teoretikusok a Proletkult keretein belül kizárólag a munkásság művelődési irgényeinek kielégítését hangsúlyozták. Törekvésük arra irányul, hogy elvonják a munkásosztályt a a polgári művészet sekélyes termékeinek élvezetétől, a kabaré-daloktól, a bulvárízlésű színművektől, a szenzációt hajhászó regénytől s az ízléstelen képzőművészeti megnyilvánulásoktól. Ezzel szemben nem ritkán megfeledkeztek az ideológiai nevelésről s a tudományos világnézet megalapozásáról. A Csehszlovák Kommunista Párt felismerte ezt a veszélyt és igyekezett a Proletkultot a párt propaganda és agitációs céljaira is felhasználni. Mindenekelőtt Stanislav K. Neumann költő fáradozott azon, hogy a cseh Proletkultban kialakuljanak a múlt kulturális örökségével kapcsolatos helyes nézetek. A Rudé právo egy cikke a következőképp értékeli a Proletkult hároméves működését: ,,... az elmúlt három év során mindig azért küzdöttünk, hogy a mi Proletkultunk ne legyen a ,,népi műveltséget" terjesztő polgári vagy szociálpatrióta intézmények utánzata. Arra törekedtünk, hogy a Proletkult a műveltség terén a munkásosztály marxista szellemben történő önállósításának eszközévé váljék, amint ez a politikában és a gazdasági életben már megtörtént. A Proletkult eddigi tevékenységének értelmét az a harc adta meg, amelyet az ügynek szociáldemokrata, illetve kispolgári felfogásával szemben vívott, — már amennyire az intézmény központi vezetőségének befolyása érvényesülhetett."

3 A Proletkult kulturális tanácsának tagja volt többek között Ivan Olbracht és Josef Hora, a neves költő, s a titkári tisztséget Stanislav K. Neumann töltötte be. Az ő erőfeszítésüknek köszönhető, hogy a cseh Proletkultban nem uralkodhatott el a múlt örökségével kapcsolatos nihilista szellem és nem került arra sor, hogy a kulturális tevékenység elszakadjon a proletariátus osztályharcától. A cseh Proletkult 1924-ben fejezi be működését. Tagjai a kommunista párt kulturális és ideológiai munkájának egyéb területén folytatták tevékenységüket. A proletár költészet bizonyos mértékig egységes képződményét még a cseh expresszionizmusban is megfigyelhetjük, ahogy ez a Literární skupiny (Irodalmi Csoport) művészeti törekvéseiben megmutatkozik. Ez az egyesület 1921 februárjában keletkezett Brünnben. Teoretikusa FrantiSek Götz irodalom- és színikritikus volt, szerzőként főként a próza- és drámaíró Lev Blatny, Cestmír Jefábek tűntek ki. Átmenetileg csatlakozott a csoporthoz Jifí Wolker, A. M. Pisa, Konstantin Biebl is. Az Irodalmi Csoport több pontban találkozott az akkori nemzedék másik egyesületének, a Devétsil-nek (Kilenc erő) célkitűzéseivel. Ilyen közös vonás volt a kispolgári megnyilvánulások és az individualizmussal szembeni harc, a szocialista szemléletmód, valamint az a törekvés is, hogy mindkét irányzat többet akart nyújtani a pusztán csak művészeti programnál: életprogrammá kívánt válni. Lényeges eltérés mutatkozik azonban a művészet rendeltetését illető felfogásban, vala3 STANISLAV K. NEUMANN: K fíiské konferenci Proletkultu. Rudé právo, 1924. szept.