Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra
a következő napokban reagált erre egyik előadásában; hangsúlyozta, hogy a szocialista párt tagjának lenni „igenis súlyos lelki kényszert jelent, azt, hogy szilárdan és szigorúan ragaszkodnia kell az osztályharchoz", az írótól azonban senkisem követeli meg — ahhoz, hogy a proletárdiktatúrában írhasson — a szocialista párttagságot. Kun Béla különös nyomatékkal hangsúlyozta, hogy ,,a szocialista ideált, a szocialista meggyőződést nem lehet úgy kiosztani, mintha a ruházati bizottság osztaná a ruhát, ha lenne. Nem lehet egyes testületeket felruházni szocialista világnézettel." 35 Néhány nappal utóbb Biró Lajos nyilatkozott a kérdésről, és elfogadva Kun Béla elvi álláspontját, saját korábbi nézetét módosítva kijelentette: „ahhoz, hogy valaki író legyen, nem kell a szocialista párt tagjává lenni — aki a szocialista pártba belép, az ennek az elhatározásnak minden konzekvenciáját vonja le becsülettel". 38 Maga Kun Béla jelentette ki ugyanakkor, imént említett felszólalásában, hogy a polgári írók e felajánlott csatlakozásánál nem karrierizmusról van szó, hanem arról a „téves felfogásról", hogy a szakszervezetbe való tömörülésük egyúttal szinte szervezetileg is a szocialista párthoz kapcsolja őket. Arról van itt tehát szó, hogy a Tanácsköztársaság első hónapjaiban a két munkáspárt egyesüléséből keletkezett Szocialista Pártban is megmaradt lényegében az a gyakorlat, ami a forradalmak előtti szociáldemokrata pártnál volt érvényben, az ugyanis, hogy a szakszervezetekben szervezett munkások automatikusan tagjai lettek a szociáldemokrata pártnak, azáltal, hogy tagjai lettek valamely szakszervezetnek. Hirossik János éppen a párt megtisztításának szükségességét hangoztatva bírálta élesen 1919. április végén írt cikkében ezt a jelenséget, és szükségesnek tartotta a párt- és a szakszervezeti tagság elhatárolását. 37 Kun Béla említett, Biró Lajossal vitába szálló felszólalása is a pártprogram módosításáról szóló előadásában hangzott el, amelyben a párt és a szakszervezetek viszonyával foglalkozott. Különösnek tetszik a pártba való kollektív belépés ilyen felajánlása mellett, hogy a Kassák Lajos köré csoportosuló aktivisták, akik pedig már a polgári demokratikus forradalom elején közzétették a kommunista köztársaságot követelő kiáltványukat és jelentékeny publicisztikai tevékenységet fejtettek ki a szocialista forradalom győzelme érdekében, a Tanácsköztársaság napjaiban is fenntartották „minden pártpolitikán" felülemelkedő korábbi nézetüket. Továbbra is elvileg elutasították a pártirányítás gondolatát a művészegyéniség számára, a kommunista pártot is „konzervatívnak" tartva az aktivizmus „örök" forradalmiságához viszonyítva. Ennek az állásfoglalásnak a konkrét politikai tartalmát a proletárdiktatúra támogatásában, de ugyanakkor „balról" való meghaladása kísérletében jelölhetjük meg. Kassákék álláspontját részben az magyarázza, hogy kettébontották a kommunisták küzdelmét az emberiség felszabadításáért; az osztálynélküli társadalom megteremtésének programját csupán a gazdasági és politikai felszabadításért folytatott harcnak fogták fel, amelyet a párt vezet, s amelyet ők írói eszközökkel 35 Közli: A magyar munkásmozgalom válogatott dokumentumai. 6/A. köt. Szerk. GÁBOR SÁNDORNÉ, HAJDÚ TIBOR és SZABÓ GIZELLA. Bp. 1959. 477—478. — Lásd még: „Mindenki újakra készül. . ." IV. köt. Bp. 1967. 1009-1010. 36 BIRÓ LAJOS: AZ írói szakszervezet és a szocialista párt. Vörös Újság, 1919. máj. 16. 37 HIROSSIK JÁNOS: Tiszta proletárpolitikát. Vörös Újság, 1919. ápr. 26.
