Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra
támogatnak is, de a szocialista gazdasági alap megteremtése után az ember belső átalakításának forradalmi feladatát már az aktivista írók és művészek számára tartották fenn. Szemléletesen fejeződik ki ez a kettősség Kassák Lajos Aktivizmus című, mozgalmuk célkitűzéseit kifejtő írásában: ,,ki kell hangsúlyoznunk, hogy a reakcióval ellentétes nézőpontból nekünk is megvan a kritikát adó és agitatív véleményünk minden diktatúráról és így a proletárdiktatúráról is Megszületik a reakció ellen és egy bizonyos idő múlva ellene reakciósodik a forradalomnak. Mi tehát jobbra és balra egyszerre értékeljük a diktatúrát. Jobbfelé erősítő kritikával vele akarunk harcolni a reakció ellen, balfelé a meghaladást követelő agitációval ellene harcolunk a már nem egy osztályt segítő, de a gazdasági kérdéseit megoldott emberiség individuális forradalmáért... A kommunista párttal egyértelműen segített gazdasági forradalom után ennek a forradalomnak az előkészítése és állandó mozgásban tartása, minden párttól többet akarása a mi aktivista csoportunk legfelsőbb munkaprogramja." 38 Ez a szemlélet jut kifejezésre az Aktivista művészek aláírással néhány nappal a Tanácsköztársaság kikiáltása után kiadott — és Kassák hagyatékában fennmaradt —, Forradalmárok! című röplap radikális követeléseiben, miszerint ,,a gazdasági forradalommal párhuzamosan" meg kell szüntetni a „burzsoá művészeteket", és a kommunista kultúra létrehozása érdekében „a burzsoá művészetek fölött a forradalmi művészek diktatúráját" igényli. 39 Ez az álláspont már az aktivista írók és művészek valóságos forradalmi szerepének messzemenő túlértékelését, irányzatuk jóformán egyedüli létjogosultságának elismertetését vindikálja. Hozzá kell azonban tennünk, hogy Kassák — és általában 1919 írói, de politikusai is — a proletárdiktatúrát egy rövid átmeneti kornak képzelték el, koncepciójuk szerint a világforradalom hamaros bekövetkezését várták, ami majd az egész világon, de legalábbis Európában rövid idő alatt megvalósítja az osztálynélküli társadalmat, a kommunizmust. E tévesnek bizonyult koncepcióra épült valószínűleg az aktivista írók és művészek fenti állásfoglalása is, amely — formálisan szemlélve — a proletárdiktatúra tisztasága érdekében látszott szót emelni, valójában azonban az individualizmus megnyilvánulásaként, a szocialista forradalom tömegbázisának kiszélesítése ellen hatott a kulturális életben. A párt és a művészegyéniség kapcsolatának problémája mellett ugyanis fontos elvi vitakérdésként merült fel a haladó polgári irodalom és a szocialista forradalom viszonyának kérdéskomplexuma is. Egyes korábban is baloldali írók és művészek, főként az aktivisták folyóirata, a Ma és a Franyó Zoltán szerkesztésében megjelenő Vörös Lobogó hasábjain hangot adtak a Nyugat gárdájához tartozó írók és más haladó írók és művészek iránti bizalmatlanságuknak. Legszemléletesebben talán Uitz Béla fogalmazta ezt meg: „A proletárdiktatúrának csak a forradalmi szociális világnézetű művészetre lehet szüksége. A többiek álljanak félre a diktatúra 38 KASSÁK LAJOS: Aktivizmus. Ma, 1919. ápr. 10. 39 A Kassák Lajos hagyatékában fennmaradt röplap, valamint több más dokumentum, amelyre a későbbiekben hivatkozunk, a Petőfi Irodalmi Múzeum 1973-ban nyílt Kassákkiállításán volt megszemlélhető. E röplap 1919. március 25-i keltezéssel és huszonkét író és művész aláírásával jelent meg.
