Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
sításnak a pártra ruházása) nem teszi helyessé az eredetileg is hibás, változatlanul maradt célkitűzést (egy metafizikus, absztrakt embertípust); egy eredetileg hibás gondolatkör hangsúlyainak áthelyezése nem változtatja helyessé magát a gondolatkört. Mivel e mind kevesebb ellentmondást felmutató metafizikus embert Komjáték szerint a kommunista párt és a proletariátus alakítja ki, harcukat minden eszközzel támogatni kívánják, elfogadván pillanatnyi állapotukat, s ezt tükrözvén fejlődésüknek megfelelően egyre magasabb szinten: ,,A legtöbb, amit a forradalmi írók és művészek adhatnak, hogy alkotásaik összességében egy-egy keresztmetszetét adják ennek a fejlődésnek ... Aki a gyermekkorát élő proletár művészettel szemben a »teljes muveszet« igényével lép föl, nem látja a proletár művészet kifejlődésének objektív feltételeit.. ." 104 Elsősorban Mácza János az, aki az ilyen álláspont etikai kiindulását, egy mozdulatlan és absztrakt „ember" nevében kötött „egységét", a művészet specifikumáról való aszkétikus lemondását semmiképp sem hajlandó elfogadni. 105 Matheika nézetei több lényeges ponton érintkeznek Komjáték felfogásával, bár viszonyukra — a szovjet proletárírók és a lefisták változó kapcsolataitól függően is 108 — sohasem jellemző a teljes egyetértés. Az évkönyv nyomán kibontakozó vitában Matheika így elsősorban Máczával kerül szembe. Mácza álláspontja — Matheika szerint — kompromisszum a tiszta és az agitációs művészet között, s úgyszólván csak a marxista frazeológia különbözteti meg a polgári felfogástól. 107 Persze nem igazi marxizmus még a Máczáé, aki a művészet feladatát az ideológia és a pszichológia ellentéteinek kibékítésében látja, nagy előnye azonban, hogy ő a reális tényekből, a pszichológia és az ideológia valóban fennálló ellentéteiből indul ki, míg Matheika — akárcsak 1918 1919-ben — az elvont, „tiszta" teóriából, amelyet ebben az esetben főként Buharin és a korabeli rappista tételek képviselnek nála. Ezek szellemében állítja, hogy az ideológia a társadalmi pszichológia koncentrátuma, s hogy Máczánál tapasztalható szembeállításuk helytelen: „Létezik a társadalmi ideológia mint »a gondolatok, érzések és viselkedési szabályok (normák) rendszere* és létezik a társadalmi pszichológia mint »a rendszertelen vagy alig rendszerezett érzések, gondolatok, hangulatok* gyűjtőfogalma (az idézet Buharintól) ... A társadalmi pszichológia, mondja Buharin, egy bizonyos tartályt képez az ideológia számára. Az ideológiák pedig megalvadt társadalmi pszichológiát jelentenek". A társadalmi pszichológia és ideológia „szembeállítása a legteljesebb mértékben abszurd". 108 Világos, hogy Buharin — és Matheika — itt a társadalmi pszichológia és a társadalmi ideológia közötti kapcsolatot abszolutizálva lényegében egybemossa a két fogalmat, mégpedig úgy, hogy az ideológiát is pszichológiává fokozza le, s eközben figyelmen kívül hagyja az objektív igazság egész prob'••SKÉ. 5. ,0 * MÁCZA JÁNOH: AZ irodalom szerepe és útja a proletár forradalomban. SKÉ. 103-112. ,0 * L. a MAPP és a LEF közötti együttműködési egyezményt: J1E4>. 1923. 4.4. 107 AH MaTcHKa: JlirrepaTypa M npojieTapHaT. BecTHHK MHOcrpaHHOH .nHTepaTypbi, 1928. JVfe 4. 139- 146. ,0 » Uo.
