Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Szántó Gábor András: Matheika János

Mindez arról tanúskodik, mint később részletesebben is meglátjuk, hogy a lényegi elméleti kérdéseket tekintve Matheikának nem sikerül kijutnia a korábbi szubjektivizmus bűvös köréből, mert a kollektívabbnak érzett MAPP (a későbbi RAPP egyik elődje), amelynek irányában a Proletkult után tájékozódni kezd, ezen a téren a Proletkulttal szinte azonos nézeteket képvisel: a vitán, ahol Pletnyov iménti megjegyzése elhangzott, a proletkultosok és a későbbi rappisták — közös objektivizmus-ellensségük alapján — együtt léptek fel az ebben a kérdésben igen helyes álláspontot védelmező Voronszkij ellen. A fentebb jelzett osztály-szubjektivista alapokról indult ki a 20-as évekbeli szovjet szociológiai iskola is, amelynek egyes módszereit Matheika egy történetileg jelentős, 1925-ben kiadott magyar költészeti antológia előszavában is igyekszik felhasználni. A Magyar forradalmi költészet orosz nyelvű antológiája (BenrepcKaH peBOJuouHonnafl no33Ha. M. 1925)., amelynek anyagát Gábor Andorral és Lányi Saroltával együtt állítja össze, s amelynek fordításait Sz. Zajaickij készíti, valóban úttörő jellegű munka. A magyar költészetből ilyen bő válogatás oroszul — de talán más idegen nyelven sem — addig az ideig nem jelent meg. A Rákóczi-nótától az emigráns költészetig terjedő időszakból majdnem minden fontosabb költő helyet kapott benne: Batsányi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa, Ady, Babits, Kosztolányi, Kassák, Kaffka Margit, a szociáldemokrata költők és a maisták, továbbá Balázs Béla, Gábor Andor, Lányi Sarolta stb. A kötet verseit számos korabeli kiadvány átvette és újra közölte. A Matheika írta bevezetés — hangsúlyozottan ismeretterjesztő igénnyel — áttekintést ad a magyar irodalom történetéről a kezdetektől egészen a maga koráig. Említettük, hogy Matheika itt a korabeli szovjet szociológiai iskola „gazdasági és társadalmi alapot" felvázoló módszereit próbálja felhasználni. Az ezzel való rokonsága azonban meglehetősen felületi hasonlóság, mert amíg az előbbi, vulgarizálásban joggal elmarasztalt iskola legalább igyekszik a gazdasági és a művészeti élet között összefüggéseket teremteni (más kérdés, hogy ezek az összefüggések erőszakoltak), addig a Matheika által idézett gazdasági és társadalmi „bizonyító" anyag többnyire csak önállósuló illusztráció marad, amelynek még ezen a helytelen szinten sincs köze a művészeti élet általa említett tényeihez. Mivel ezzel a módszerrel összefüggéseket megállapítani illetve bizonyítani nem tud, kénytelen visszakanyarodni a magyar pozitivizmus összehasonlító irodalomtörténeti módszerének egy felületesen kezelt változatához. A példakép ismét volt egyetemi tanára, Riedl Frigyes, de inkább az a fiatal Riedl, akit Gyulai annak idején óva intett „a hatások eltúlzásától".** Matheika az irodalom történetét egyszerű kölcsönzésekből építi fel: bizonyos — máshonnan jött — eszmék elterjednek, átalakítják a társadalmat, de maguknak a kölcsönzött eszméknek az eredete, hazai viszonyokban gyökerező lehetőségeik homályban maradnak. A fentiek következményeként Szabó Ervinnek az 1848-1849-es szabadságharc jellegéről, a társadalmi és nemzeti vonások összekapcsolódásáról kifejtett helyes gondolatait sem sikerül igazán szervesen beilleszteni írásába. A konkrét irodalmi "Vö. A magyar irodalom története. Bp. 1965. 4. köt. 987. 208