Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Szántó Gábor András: Matheika János
el. Matheika hazatérése után hamarosan belépett a Szociáldemokrata Pártba, a váci papság vezetői azonban már 1917 májusában tisztábban látták, hogy a régi rend alapjainak megsemmisítését hirdető szocializmus és a katolikus egyház útjai Vácon is elválnak egymástól, elsősorban az egyházi vagyon szekularizálása és a „szocialista mételynek" az egyházra való átterjedése miatt. A „szociáldemokrácia helytelen törekvéseinek ellensúlyozására" meghirdetik a keresztényszocializmus támogatását, 31 a „minden radikalizmustól mentes igazi demokráciát", 32 demagóg módon izgatnak „minden baj okozói", „a macedón Vanczákok" 33 és a zsidók ellen, szinte a pogromokra való nyílt felhívásig, 34 miközben erőteljes hangon követelik „a szocialista néprontók megfékezését". 35 Ugyanabban a Váczi Közlönyben 1917. április 12-én az egyházi birtokok nagysága 4 millió hold, „míg a zsidók kezén 7 millió hold van"; 1917. szeptember 20-án az egyház tulajdona „alig 2 millió hold" (?), miközben a „Népszava hitsorsosai" (??) 10 millió holdat birtokolnak ... Az antiszocialista és antiszemita agitáció az őszirózsás forradalom után hirtelen félbeszakad, Csáky Károly Emmanuel püspök 2000 koronát ajánl fel a Váci Nemzeti Tanácsnak; felkapják a „munkásság a polgársággal, egymás ellen soha" jelszót, 3 * 1919 januárjától kezdve azonban egyre kétségbeesettebben és egyre nyíltabban próbálják visszahódítani az embereket — mindennel, amivel lehet: monarchista prédikációkkal, „Vissza Krisztushoz !" 37 és „Proletárok ! Testvérek ! Keresztények ! kezdetű felhívásokkal 38 stb. A váci klérus és a szociáldemokrácia összecsapása elkerülhetetlenné válik. A váci munkásság és radikális kispolgárság lapjának, a Váci Újságnak 1918. november 26-a óta Matheika János a felelős szerkesztője. A lap „törhetetlen energiával, megvesztegethetetlen egyenességgel hirdeti a most diadalmát ülő szociáldemokrata elveket", célja „a munkásság érdekeinek megvédése, a város boldog kultúrjövőjéért való harc". 39 Elemi erejű felháborodás adja Matheika kezébe a tollat, amikor a városban hallatlanul merésznek és újnak számító első antiklerikális cikkeit megírja. Bizonyos, hogy nem könnyen szánta rá magát: egyes piarista tanáraira élete végéig szeretettel emlékezett (tudjuk például, hogy az egyik gimnáziumi tanár, Divényi Gyula 1919-ben a Tanácsköztársaság mellé állt). Megelőzte mindezt a klérus fentebb jelzett, 1917 tavasza óta folyó, eszközökben nem válogató agitációja, a közvetlen kiváltó ok azonban Gosstuann püspök szocialistaellenes és királypárti prédikációja volt. „Beláthatatlan idők óta dúl a harc - kezdi Vörösök és feketék című írását Matheika. - Hol sima cselvetéssel, hol tajtékzó haraggal, hol tettető alattomossággal küzd az egyház a munkásszervezetek ellen. Lekicsinylő gúnnyal 31 VK. 1917. máj. 31. és jún. 14 3> VK. 1917. aug. 2. 33 VK. 1917. júl. 22. 34 VK. 1918. febr. 21., máj. 16., júl. 25. stb. 34 VK. 1917. nov. 22. 34 VK. 1918. dec. 12 "VK. 1919. jan. 9. 34 VK. 1919. márc. 20. "VÚ. 1918. nov. 26
