Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

hatjuk ki, ha az új korszak, a munkáshatalom képes lesz megvalósítani az irodalom társadalmi felfogásának összekapcsolását az irodalom saját, külön világával. A problémák elemzése közben világosan látta: a társadalmi szféra és az irodalom viszonya jóval összetettebb, konfliktusokkal terheltebb, mint azt valaha is feltételezték. Ugyanakkor tudta, hogy ezek a konfliktusok — egyben az új irodalom fejlődésének az előrelendítői is. A szocialista társadalom lehetőséget nyújt az irodalom új formáinak kibontakoztatásához és az azt vizsgáló irodalomtudomány marxista alapfogalmainak megteremtéséhez. Egészen 1933-ig, haláláig vallotta, hogy a szocializmust építő társadalom művésze olyan jövőhöz kötődik az alkotói fantázia segítségével, melynek eljövetele történelmileg szükségszerű. Ami az elnyomás társadalmaiban csak fikció, utópia volt, itt reális lehetőségek formájában jelenik meg. A művészt saját kora táplálja, abból meríti erejét, bátorságát, harcosságát. A szocializmust építő művész kora társadalmának fejlődésirányát tudatosan veszi birtokba és tudatosan képes erősíteni a tömegek szocialista tudatát. Lunacsarszkij halála alkotói munkásságának legkiforrottabb szakaszában következett be, amikor széles körű műveltsége és képzettsége alapján a legtöbbet tehette volna még a marxista irodalomtudomány alapjainak megvetésében. Ha meg akarnánk jelölni forradalom utáni tevékenysége fő vonását, megállapíthatnék, hogy az események diktálta változások folyamatában leginkább a művészetek iránti érzékenységével és sokoldalúságával tűnt ki. Olyan kérdéseket vetett fel, olyan problémák megvitatására ösztönzött, amelyekkel a szocialista irodalomtudomány akkor és mindmáig intenzíven foglalkozik.