Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

egyáltalán reális alapja a proletárművészetnek, a proletárirodalomnak. Az egyik ilyen vita Lev Davidovics Trockij Irodalom és forradalom című munkája (Moszkva, 1923) körül lángolt föl. Trockij az irodalmat és a művészetet is az ,,az egy országban nem építhető fel a szocializmus" elméleti álláspontjáról szemlélte s a proletariátus egyetlen járható útját a művészetben és az irodalomban a múlt kultúrkincsei elsajátításában jelölte meg. Zamjatyin „útitárs" író (a húszas évek legvégén saját kérésére külföldre távozik) kijelentette: „Félek, hogy az orosz irodalomnak egyetlen jövője van — a múltja."

27 N. Oszinszkij viszont Novikov, Zamjatyin, Kozirev, Pilnyák, Vszevolod Ivanov műveiben a szovjet irodalom megszületését üdvözli.

28 Voronszkij Napjaink irodalmi légköréről című cikkében az a meggyőződés jut kifejezésre, hogy Vszevolod Ivanov, Pilnyák, Nyikityin, Ligyin, Jakovlev, Ljasko, Tyihonov, Szemjonov, Zoscsenko, Nyeverov, Fegyin, Volkov, Nyizovoj, Aroszjev, Libegyenszkij, Szejfullina, Gladkov művei „egészében véve — szovjet irodalom, mely szemben áll az emigránsok irodalmával".

29 Voronszkij figyelmezteti az írókat, hogy az ,,... ideológia frontján polgárháború korszakába léptünk. A háborúban háborús törvények uralkodnak. A két tábor között senki sem húzódhat meg... mindenki törekedjen egységes ideológiai szemléletre."

30 Zamjatyin ironikusan kommentálja Voronszkij ideológiát igénylő szavait és kiutasítja az ideológiai kritériumot az irodalom szférájából.

31 Az ideológia és a művészet kapcsolata szolgál alapul Lunc és Gruzgyev (Szerapionok), Poljánszkij és Kogan hosszan tartó vitájának.

32 Nem kisebb szerep jut a vitákban az irodalom eszmei-nevelő funkciója meghatározásának. A proletár írókat tömörítő Molodája Gvargyija és az üktyábr folyóiratok kritikusai Sz. Rodov, G. Lelevics és mások fogalmazzák meg végül az irányelvvé emelt jelszót: olyan irodalmat kell létrehozni, amely a munkásosztály tudatát és pszichikumát egyaránt a proletariátus nagy feladatai elvégzésére szervezi meg.

33 A Proletárírók Moszkvai Egyesülete és a Proletárírók Összoroszországi Egyesülete megköveteli ettől az irodalomtól, hogy „... használja fel a proletariátus harcokban, győzelmekben és vereségekben bővelkedő múltját, eljövendő eredményeit a forradalmi proletár-romantika megteremtése érdekében".

34 A Proletárirók Moszkvai Egyesülete (MAPP) a Proletkult elméleti pozícióiból indult ki. A proletárirodalom szűk értelmezésének bázisa, a „kispolgári irodalom" elleni támadások központja az 1923 júniusában színre lépő Na posztu (A vártán) című folyóirat kritikusi és alkotói gárdája lett. Itt változtatott irányt a Proletkult autonómiát követelő politikája. Mivel elvileg az 1920-as határozat lehetetlenné tette a Proletkult monopóliumra törő " E. 3a.MHTHH. EOlOCb. /40M HCKyCCTB. 1921. 1. 45. " H. OCHHCKHH: rioGeni TpaBbi. 3aMCTKH MHTaTciH. ripaB^a, 30 anpevw 1922. • A. BopoHCKHÜ: M3 coBpcMCHHux jiHTepaTypHbix HacTpoeHHH. ripaBoa, 2H moHs 1922. ao Uo. 11 JlirrepaTypHbic aariHCKn. 1922. 3. 38. " HoBOCTb, 23 OKTHGPH 1922. - KpacHaa TaaeTa, 6 Hoaőpa 1922. JlnTepaTypHbiii .1 ILM I! :\ 1923. 11. «• OKTflOpb. 1924. 2. 220. ** C. POAOB: >KH3Hb M 3H3HHC. MocKBa, 1926. 27.