Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

tendenciáinak nyílt hangoztatását, a Na posztu az alakuló szovjet irodalmi élet jelenségeit kezdte támadni. Válogatás nélkül vették célba a ,,nem proletár" írókat. Támadják Gorkijt, Majakovszkijt, Alekszej Tolsztojt, Aszejevet. Valóságos hadjáratot folytattak a futuristák folyóirata, a Lef ellen és kifogásolták a Kuznyica körül tömörülő alkotói csoportot. Mindezt az „irodalom pártirányítása" jelszó mezében. Egészen természetes, hogy a „pártirányítási program" éle Lunacsarszkij ellen fordult. Ismételten kifogásolták, hogy a népbiztos semmibe veszi a művészetpolitika — szerintük legelemibb feladatait. A „nagy irodalmi műveket késleltető" csatározások, a Lunacsarszkij ellen irányuló élcek és sértő megjegyzések azonban mit sem változtatnakjLunacsarszkij elvi magatartásán. „A művészetpolitikát a Közoktatásügyi Népbiztosságon belül én irányítom, aki ezen a területen dolgozik, annak segítenie kell az irányvonal megvalósításában ... Ha úgy vélik, hogy helytelen politikát folytatok, mint párttagok, mint elvtársak követelhetik a párttól annak felülvizsgálását vagy érdeklődhetnek, hogy a párt helyesnek ítéli-e meg politikámat"

35 — szögezi le egy alkalommal. Ebben a légkörben adja ki Lunacsarszkij Idealizmus és materializmus című, válogatott írásait tartalmazó brosúráját, melynek második fejezetében — mintegy hozzászólásként a polémiákhoz, kizárólag a proletárkultúra, a forradalom és a kultúra, az új orosz ember és a szocialista kultúra fogalmak értelmezését és azok várható szerepét taglalja.

36 Itt találjuk vitairatát is Trockij Irodalom és forradalom című munkájának szemlélete és alaptételei ellen, Lev Davidovics Trockij a kultúráról címszó alatt. A cikk szinte teljes képet ad a korszak legelevenebb és oly nehezen eldönthető irodalmi kérdéseiről, és egyben körvonalazza Lunacsarszkij elvi álláspontját. Mondhatnánk azt is, hogy ez a cikk mintegy előtanulmány az OK/b/P KB téziseihez, melyek mint ismeretes, az 1925-ös párthatározat vázát szolgáltatták. „Milyen betegségek gyötörnek bennünket a művészet területén?" — teszi fel a kérdést Lunarcsarszkij. A legkellemetlenebb betegségek közé sorolja a ,,balosság"-ot és a „merevség"-et. A „balosság" a proletárönteltségben nyilvánul meg, abban, hogy „ ... még lényegében semmit nem alkotva, tettek híján ... a jövőnek még elemi bázisát sem teremtve meg, az önteltek úgy vélik, hogy velük kezdődik a kultúra története és elégedetten idézhetik Marx szavait a burzsoázia elnyűtt és a proletariátus gigászi méretű cipőiről, képtelen reklamirozással fújják fel a proletár tavasz legbágyadtabb első virágocskáit.. .

MS7 A „balosság" másik megnyilvánulási formája a „csisztoplujsztvo" (tisztátköpni) ortodox magatartása. „Ez a fantasztikumig menő szektás magatartás mindent idegennek, barbárnak, megvetettnek nyilvánít... ami nem hajt térdet a „pártprogram", vagyis valamely önelégedett csoportocska magánevangéliuma előtt... Ezeknek az embereknek meggyőződésük, hogy létezik egy különleges művészeti hithűség, egy keskeny akár a kés éle - ösvényecs• JlHTepaTypHoe H3CJICACTBO. MocKBa, 1970. T. 82. 410. M MAea^HaM M MaTepHa.iHMM MocKBa JleHMHi paA, 1924. Uo.