Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Urbán Nagy Rozália: A. V. Lunacsarszkij — a kultúrpolitikus

2. A gyári sejtek, amelyek a nagy ipari városokban, minden egyes gyárban kiépültek és autonóm tevékenységükkel zavarták a helyi pártbizottságok kulturális munkáját. 3. A stúdiók, vagy műhelyek, ahol a munkások a művészeteket tanulták és gyakorolták. Ez utóbbi tevékenységet a Művelődésügyi Népbiztosság maga is helyesnek, kívánatosnak találta. Lunacsarszkij nem egyszer hangsúlyozta, hogy a proletkult-szervezeteknek a stúdió munkára kellene összpontosítaniuk figyelmüket, hogy felfedezzék a munkások között az őstehetségeket, bátorítsák őket, teremtsenek olyan életerős szervezeteket, amelyek a munkásosztály tagjaiból írókat, művészeket, tudósokat képesek kinevelni. A Proletkult következetlenségéhez az is hozzájárult, hogy „proletár származású" oktatók híján kénytelenek voltak polgári származású szakembereket alkalmazni. A Petrográdi proletkult stúdió egyik előadója az irodalmi szekcióban Gorkij, Moszkvában Andrej Belij és V. Hodaszevics lett. Természetszerű, hogy a szervezetekben dolgozó munkások a legkülönbözőbb művészeti hatások alá kerültek. Ez erősen megmutatkozott tevékenységükben is. A legerősebb művészi hatást a futuristák gyakorolták rájuk, akiket ezzel egyidejűleg, egyértelműen mint „befurakodott polgári elemeket" könyveltek el. A proletkultosokat leginkább a futuristák forradalmisága, képromboló nihilista magatartása, a modern városok gépesített élete, a technika és a technicizmus iránti lelkesedésük ragadta meg. Lunacsarszkij több ízben figyelmeztette a proletkultos stúdiók vezetőit és hallgatóit — milyen rohamosan hasonulnak, különösen a színházi művészet terén a futuristákhoz. De az írók, a költők körében is lemérhető volt ez a hatás: Alexandrovszkij és Geraszimov proletárköltők műveit elemezve, Lunacsarszkij szóvá tette azok futurista forma jegye it.

28 A Bogdanovék által sürgetett Proletár Egyetem a Proletkult nagy eredményének számított. Moszkvában alakult meg 1919-ben. Az Izvesztyija március 25-én közölt cikkében a „proletár tudományok új templomának" nevezte. Ez az intézmény az 1918-ban Szverdlov kezdeményezésére létrehozott szovjetés pártmunka Központi Iskolájával versengett, melyet kommunista szervezők és propagandisták képzésére nyitottak meg. N. V. Rogozsinszkij, a Proletár Egyetem elnöke és a Művelődésügyi Népbiztosság iskolán kívüli Oktatási Szakosztályának tagja 1919 nyarán, a Proletár Egyetem tanácsadói karának és diákjainak tudta nélkül, a párt KB-ához juttatta el a Szovjet pártmunka Központi Iskolájának és a Proletár Egyetem egyesítésének tervezetét, melynek értelmében az intézmény a „Szverdlovról elnevezett Kommunista Egyetem" néven jött volna létre. A tervezet szerint az intézet két karra oszlana, igazgatásilag a Művelődésügyi Népbiztossághoz, politikailag pedig a kommunista párt felügyelete alá tartozna. A Proletkult semmilyen funkciót nem gyakorolhatott volna a vezetésben. Az átszervezés tervezetének megismerése után a nézetek éleshangú vitában csaptak össze. A vita a sajtó hasábjain folyt, és igen hosszú ideig elhúzódott. A Szverdlovról elnevezett Kommunista Egyetem végül is csupán 1920 elején kezdte el működését. " JÎMTepaTypHoe Hac;ieacTBo, MocKBa, 1970. T. 82. 232. 180