Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
József Farkas: Proletárforradalom, avantgarde és tömegkultúra
A Komját-csoport kiválását — úgy tetszik — nem annyira esztétikai, sokkal inkább a költői magatartást érintő nézeteltérések hozták létre, hiszen expresszionista formai sajátosságaikat a Mából kivált költők továbbra is megtartották. Barta Sándor, a Mából kivált költők első közös antológiáját bírálva, már 1918 novemberében elvi-eszmei nézeteltéréssel magyarázta Komjáték kilépését: „szerintük a Ma keretein belül megvalósíthatatlan perspektívával követelődzött művészi énjük intenzívebb szociális állásfoglalásba". 20 Utóbb, már jóval a Tanácsköztársaság bukását követően, Lengyel József ekképp emlékezett vissza a Mából történt kiválásuk okára:,,Négyen, György, Komját, Lengyel, Révai" már nem vallották, hogy a „forradalmian újformájú vers egyben forradalmi tett is... Mi az akkori helyzetben eszköznek tekintettük a verset — írja —, melyet a forradalmi célnak alá kell rendelni." Ez volt „teoretikus magja" e csoport kiválásának. 21 De a Komjátcsoport kiválásán túlmenően, létrejött bizonyos differenciálódás a Ma együttmaradt táborán belül is: 1918 őszén — Barta Sándor visszaemlékezése szerint — kialakult egy közvetlenül politikai cselekvést vállaló csoport, közéjük tartozott Barta Sándor, Kahána Mózes, Uitz Béla, Boross F. László és Újvári Erzsi. 22 Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején, amely a magyar proletárforradalom néhány hónapos előjátékának bizonyult, a Ma írói és művészei — a néptömegek politikai küzdelmében részt vállalva — kiformálták sajátos „aktivista" művészetszemléletüket, majd „aktivista csoportot" hoztak létre, és kialakították az aktivizmus magyar változatát. Az aktivizmus — mint ismeretes — a német expresszionizmus széles körén belül létrejött, mind radikálisabbá váló baloldali irodalmi és művészeti irányzat, amely a társadalom megváltoztatására irányuló cselekvést tűzte zászlajára. Terminológiája 1914 végén keletkezett és Kurt Hiller nevéhez fűződik, ugyancsak ő foglalta össze programjukat a Das Ziel első évkönyvében. De gyakorlatilag már korábban létrejött ez az irányzat, tulajdonképpen már 1911-ben, amikor Franz Pfemfert megindította folyóiratát, a Die Aktiont. Szemléletük mélyen humanista volt, élesen állást foglaltak a háború ellen, mindjobban felismerték a politikai cselekvés szükségességét; jellemző például, hogy Ludwig Rubiner 1916-ban napvilágot látott, programot jelentő könyve, a Der Mensch in der Mitte, szinte egy egész nemzedék olvasmánya volt. 23 A Die Aktion köré csoportosult német aktivisták 1917 októbere után fokozatosan, majd az 1918. novemberi berlini munkásfelkelés következtében erőteljesen balra fordultak és ezáltal éles határvonalat húztak pacifizmus és forradalmiság, utópisztikus-idealisztikus reformtörekvések és a szocialista forradalom létrehozása érdekében munkálkodó cselekvés között az expresszionisták táborán belül. Ennek jellemzésére csupán két jellegzetes írást említünk meg 1918 decemberéből, René Schickele 20 BABTA SÁNDOR: 1918. Szabadulás. Ma, 1918. nov. 20. 21 LENGYEL JÓZSEF: Visegrádi utca. Bp. 1957. 26. 22 BARTA SÁNDOR: A magyarnyelvű proletárirodalom pártszerűségéért. Sarló és Kalapács, 1932. 4. sz. 70. 23 Vö. FRIEDRICH ALBRECHT: Deutsche Schriftsteller in der Entscheidung. AufbauVerlag, Berlin, 1970. 41-73. Lásd még Der Aktivismus 1915-1920. Hrsg. von Wolfgang Rothe. Deutscher Taschenbuch Verlag, München, 1969. 7 —21.
