Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai
ugyanis éles támadásba kezdett gyakorlatilag a párt szövetségi politikája ellen, az értelmiségről szóló lenini megállapítások teljes figyelmen kívül hagyásával. E hadjárat első „hivatalos" megfogalmazását a proletárírók első össz-szövetségi konferenciájának Vargyin előadásában elhangzott határozata tartalmazta, noha a „szövetségesek tudata dezorganizálásának" elméletét már 1923 óta „építgették" a Na posztu hasábjain. Ha a szovjethatalomhoz hű útitársak arról írtak, hogy törekszenek megérteni és ábrázolni az új valóságot, a proletárirodalmi konferencia azzal válaszolt, hogy az útitársakat oly írókként jellemezte, akik az irodalomban eltorzítják a forradalmat, rágalmakat szórnak rá, nacionalizmussal, nagyhatalmi öntudattal, miszticizmussal telítik műveiket. „Teljes joggal ki lehet jelenteni - nyilatkozza a Határozat — , hogy az útitársi szépirodalom alapjaiban véve nem egyéb, mint a proletárforradalom ellen irányuló irodalom, s éppen ezért az ellenforradalmi útitársi irodalommal szemben elszánt harcot kell folytatni." 24 A Na posztu-t követő Na literaturnom posztu, az Oktyabr és később a RAPP, s a mozgalom más orgánumai, számtalan tanácskozása és konferenciája vitte e harcot, amely végül is 1931-ben a „szövetséges vagy ellenség" hírhedt jelszavába torkollott. 25 A Rapp az útitársakkal való együttműködést évek óta szabotálta; a párt intenciójára 1925. július 14-én megalakult az irodalmi határozat szellemében a Szovjet írók Szövetsége, de nem válhatott életképessé, mert a Rapp saját tagjait távol tartotta ettől az egyesüléstől. Az együttműködést a Rapp reakciós utópiának minősítette, 2 * s az útitársak elleni szervezett támadásokba bevonta azokat a csoportosulásokat is, amelyek viszonylagos önállóságuk mellett is lényegében a proletárirodalom övezetébe tartoztak. így pl. a Kuznyica 1929-es Kiáltványa „valamennyi nem proletár csoportosulást pusztulásra" ítélt, úgy vélte, hogy „az útitársak nem képesek megérteni és rokonszenvvel fogadni a helyreállítási és iparosítási korszak lényegét, amely tulajdonképpen nélkülük megy végbe. Alkonyuk elérkezett." 27 Mivel pedig a Rapp ideológiai vonala teljes mértékben érvényesült a Proletárírók Nemzetközi Szövetségében, ezek a káros vonások feltűntek szinte minden egyes szekcióban. Noha különösen az 1927-es, első moszkvai konferencia óta rohamosan növekedett a nemzetközi proletárírói mozgalom, szinte kezdeteitől fékezte hatásának nagyarányú kisugárzását éppen az egyik kulcskérdésben, a szövetségi politikában elfoglalt bizonytalan, illetve egyre inkább téves álláspontja. A Rapp vonalát legkövetkezetesebben a német Bund proletarisch-revolutionärer Schriftsteller és a magyar emigrációs proletárirodalmi szervezet Peaojiymw 1-ofl BCCCOKKIHOA KoHcbepeniuiH npo.ieTapcKMx ríHcaTciett. (Flo nnxnany TOB. BapÄMHa.) ripaB/w, 1 <t*Bpa;iH 1925. NB 26 (1957). crp. 7. - OKTjiGpb, 1925, 1. crp. 152 ~ Készleteket ldéz a határozatból: JlirrepaTypHaH aHutocioneAHB. (1935) T. 9. 142— u B. Kop: He nonymiHK a COBMMMK M/IH spar. Ha „nrrepaTypHOH nocTy, 1931. Nt 2. 39-40. — M. Jlyarm: Bo/ibiue caMOKptmiKH. Ha jiHTepaiypHOM nocry, 1931. N» 11. 21-26. - A RAPP szövetségi politikájának a pártvonalat sértő durva hibáiról mély elemzést ad: Jl. A. rinoTKWH: napTMH M jnrrepaTypa. JleHHHrpafl, 1960. U BHH. Ho/ioHCKHfl: 3aMeiKH >Kypna^MCTa. Ha nyni K eoHHOMy ^MTepaTypHomy (bpoHTy. nenaTb H peBo;iiouHH, 1927. 1. 73 81. • 7 A Kuznyica szerepével foglalkozik Ljudmilla Szkvorcova Helikon, 1966. 1 -2. sz. 23.
