Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

vitték keresztül, annál inkább, mivel e két mozgalom volt számszerűen és elméletileg is a legerősebb. A magyar szervezet a Rapp mellett a legkorábbi külföldi csoportosulás volt, 1925 végén jött létre, mint a Magyar Forradalmi írók és Művészek Szövetsége, amelynek tagjai sorába nemcsak a szovjetunióbeli, hanem a Németországban, Franciaországban élő magyar proletárírók is beletartoztak. A magyar proletárirodalmi mozgalom korai felerősödésének magyarázata a Magyar Tanácsköztársaság létében keresendő, abban a hatalmas impulzusban, amelyet a proletárdiktatúra ténye kölcsönzött a szellemi szférának. Ugyanakkor az a sajátos helyzet, hogy a proletárirodalmi szervezet vezető magja éppen emigrációban, a Szovjetunióban jött létre, az akkor már működő MAPP segítségével, érthetővé teszi hogy az emigráció legaktívabb íróképviselői éppen a radikális nézeteket hangoztató rapp-csoporthoz kapcsolódtak. Erre késztette őket az emigrációs politikában feltűnő bizonyos szektás velleitás is. Csak kevesen voltak, akik bizonyos mértékig kívül maradtak a frakcióküzdelmeken (mint pl. Lányi Sarolta, vagy az egyre inkább a tudományban elmélyülő Mácza János). A német szekció viszonylag később alakult, 1928-ban, mégpedig az 1927-es moszkvai konferencia inspirációjára. A munkáslevelezők és a forradalmi értelmiség néhány képviselőjének egyesüléséből bontakozott ki a kapitalista külföld eme legerősebb proletár írószövetsége, amelyhez időnként mintegy háromszáz író is-tartozott, és amelynek vezető szerveiben, elméletadói között ugyanúgy megtaláljuk a magyar emigránsokat, mint a Rapp vagy később a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetsége vezetőségében. Kétségtelen, hogy mindkét szervezetben már korán felléptek a türelmetlen szektásság jelei az útitársakkal, a potenciális szövetségesekkel szemben. A német szövetség évi beszámolójában már 1929-ben magának tudja be azt az érdemet, hogy a német proletárírók hívták fel „offenzív magatartásukkal" a Rapp figyelmét arra a veszélyre, amelyet a szovjet szövetséges köztársaságokban az útitársak tevékenysége jelent.

28 Odahaza, Németországban sem volt más a helyzet. A weimári köztársaságban egyre intenzívebben dúló osztályküzdelmek, a nagytőke és a militarizmus megújuló támadásai a dolgozó tömegek életszínvonala és polgári jogai ellen fokozta a balratolódást és növelte a kommunista és a szociáldemokrata párt tömegbefolyását. Az írói körökben is erjedés indult meg; a húszas évek elejének válsághangulatából kilépve csatlakozik újra a kommunista mozgalomhoz Johannes R. Becher, Friedrich Wolf, lép a proletárírók soraiba a Kleist-díjas Anna Seghers, s a munkásság soraiból jött írókkal, Willi Bredellel, Hans Marchwitzával, Kari Grünberggel együtt alapítják meg a Bundot, majd a Német írók Szövetségén (Schutzverband Deutscher Schriftsteller) belül a proletárirodalmi frakciót. Vonzási körük jelentős volt, az idő nekik dolgozott. Az a hiedelem azonban, hogy a győzelemhez elegendő a proletárirodalmi réteg jelenléte, elhatárolódásra késztette őket az együttérzőktől. „El kell határolni magunkat a szimpatizánsoktól - írta Becher 1930 januárjában egyik programadó cikkében. — Ez a »baloldali«-irodalom egészen bizonyosan nem a mi ügyünk. A szimpa•" Bericht über die Tätigkeit des BPRD im Jahre 1929(1930). Zur Tradition der sozialistischen Literatur in Deutschland. 2. Auflage. Berlin, 1967. 163-174.