Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

A. Voronszkij nem szubjektív benyomásaira alapozta eszmélkedését, kapcsolatban állt a szovjet irodalom széles köreivel, folyóirata köré gyűjtötte őket, ismerte gondolkodásukat. Éppen ő számolhatott be nem sokkal később arról a jelentős dokumentumról, amely mindmáig egyik legszebb bizonyítéka az őszinte bizalomnak, amelyet párton kívüli értelmiségiek a párt előtt kifejeztek. Mint ismeretes, 1924. május 9-én a párt Központi Bizottsága sajtóosztálya értekezletet tartott a szépirodalom kérdéseiről. Az értekezlethez levél érkezett, amelyet harminchat párton kívüli író írt alá, többek közt: P. Szakulin, V. Katajev, Borisz Pilnjak, Szergej Jeszenyin, Avram Efrosz, V. Ligyin, O. Mandelstam, Iszák Babel, Alekszej Tolsztoj, Efim Zozulja, M.Prisvin, Vera Inber, Nyikoláj Tyihonov, M. Zoscsenko, V. Kaverin, Vsz. Ivanov, N. Nyikityin, Marietta Saginyan, Olga Fors és mások. A párt szövetségi politikája történetében egyedülálló jelentőségű levélben az aláírók többek közt ezeket mondják: ,,Ugy véljük, hogy a jelenkori orosz irodalom útjai, tehát a mi útjaink is, az Október utáni Oroszország útjaihoz kapcsolódnak. Ügy véljük, hogy az irodalomnak azt az új életet kell tükröznie, amely bennünket körülvesz, amelyben élünk és dolgozunk, másrészt pedig ama egyéni írói arculat kibontakozását, amely a maga sajátszerűségén át fogja fel, és tükrözi vissza a világot. Ügy véljük, hogy az író tehetsége és a tehetség megfelelése a kornak, két alapvető értéke az írónak: az írói mesterség ilyen felfogásában együtt haladunk kéz a kézben egész sor kommunistával, írókkal és kritikusokkal. Üdvözöljük az új írókat, munkásokat és parasztokat, akik most az irók sorába lépnek. Semmiképpen sem állunk velük szemben, nem idegenek ők számunkra, és nem ellenségeink. Az ő ügyük a mi ügyünk, a jelenkori orosz irodalom egységes ügye, egy úton és egy cél felé haladunk valamennyien. Az új szovjet irodalom útja nehéz út, hibák is adódhatnak rajta. A mi hibáink bizonnyal a legsúlyosabbak. De tiltakoznunk kell a felénk irányuló sommás támadások ellen. A Na posztu-szerű folyóiratok hangneme és bírálata, amelyet méghozzá mint az OKP véleményét állítanak be, irodalmi munkánkat tudatosan előítélettel és helytelenül ítéli meg. Szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy az irodalom ilyetén való elbírálása nem méltó sem az irodalomhoz, sem a forradalomhoz, és demoralizálja az írók és olvasók tömegeit. Mint Szovjet-Oroszország írói, meg vagyunk győződve arról, hogy írói munkánkra országunknak szüksége van és annak hasznát látja."" Bizonyos, hogy a Központi Bizottsághoz intézett levél aláírói helyesen mérték fel helyzetüket és őszintén eszmélkedtek az egyetemes szovjet irodalom sorsáról. A párt kultúrpolitikai irányítói rokonszenvvel fogadták már korábban is az író-értelmiség közeledési szándékát; az 1925-ös határozat előkészítése során mindenütt érezni ennek visszhangját, leginkább talán M. V. Frunze emlékezetes felszólalásában, amelyet 1925. március 3-án tartott a párt Központi Bizottsága irodalmi bizottságának ülésén, ahol egyidejűleg elhárították a Rapp ultrabalos követeléseit az útitársak kiiktatásáról az irodalmi életből. A Na posztu és az Oktyabr-csoport a RAPP keretein belül • A levelet közli: A. BopoHCKHft: JlirrepaTypa H nojiHTHKa. npoweicrop, 1924. Ns 15(37). 26- 29. K Bonpocy o IIOJIHTHKC napTMM PKil(6) B xyaowecTBeHHoii jurrepaType. MocKBa, 1924. 45. - Részleteket közöl magyarul: CSEHI GYULA: Munkásosztály és irodalom. Bukarest, 1963. 299-300.